Videó - Védőbeszéd 3/6 A C.C. Soft vádpont

Hagyó Miklós védelmében - Dr. Kádár András és Dr. Németh Nóra perbeszéde - Kecskemét, 2015.12.08. és 10.


3/6 A C.C. Soft vádpont

Védőbeszéd a Kecskeméti Törvényszéken Hagyó Miklós és társai ellen
1.B.213/2014. számon folyó büntető ügyben Hagyó Miklós I. rendű vádlott védelmében





A teljes védőbeszéd leirata



Videó szövege



Hagyó Miklós védelmében - Dr. Kádár András és Dr. Németh Nóra perbeszéde - Kecskemét, 2015.12.08. és 10.

3/6 A C.C. Soft vádpont

 

IV. A Hagyó Miklóst terhelő 1/A. vádpont 14. alpontja - C.C.SOFT Kft.

 

1. A vád:

 

A) A nyomozó hatóság a 2010. május 14. napi kihallgatáson ügyfelemmel az alábbi gyanúsítást közölte:

„a C.C. Soft Kft. által elkészített HÉV utastájékoztató rendszere vonatkozásában az alapvető elvárásoknak sem megfelelő és el nem végzett munka ellenére, az ön nyomásgyakorlására B.. Zsolt műszaki vezérigazgató-helyettes leigazolta a teljesítést azért, hogy a C.C. Soft Kft. jogtalanul jusson a végszámla összegéhez 39,6 millió forint +ÁFA értékben.(nyomozati irat 64. kötet 43.989. oldal 1. bekezdés)

 

Elöljáróban fontosnak tartom rögzíteni, hogy a Hagyó Miklóssal közölt, idézett gyanúsítást 2010. május 14. napjától a vádemelésig, vagyis 2012. január 10. napjáig, sem a rendőrség, sem a Központi Nyomozó Főügyészség nem módosította.

 

Jól látható ugyanakkor, hogy a gyanúsítás szövege mindennemű konkrétumot nélkülözött, így nem volt megállapítható:

- mikor, ki által kötött szerződés alapján,

- mikor, kinek-kiknek a részvételével és milyen módon került sor a HÉV utas-tájékoztató rendszer kiépítésére,

- hol, mikor, milyen körülmények között, milyen módon és legfőképpen miért gyakorolt nyomást az I. rendű vádlott a IV. rendű vádlottra,

- a IV. rendű vádlott hol, mikor, milyen körülmények között igazolta a teljesítést,

- a C.C.Soft Kft. mikor, milyen körülmények között állította ki a hivatkozott végszámlát, miért a fenti összegről, és ténylegesen kifizetésre került-e részére a számla ellenértéke.

 

A nyomozó hatóság által közölt történeti tényállás tehát oly mértékben hiányos és homályos, hogy meggyőződésem szerint e cselekmény kapcsán, a büntetőeljárási törvény hatályos rendelkezései értelmében, Hagyó Miklóssal szemben a gyanúsítás közlésére sem kerülhetett volna sor.

 

A nyomozó hatóság ilyen irányú mulasztását, ha máskor nem is, de a 2012. január 10. napi vádemelést megelőzően, a Központi Nyomozó Főügyészség is észlelhette, mivel a Be. 43. § (2) bekezdés a) pontjába foglalt előírás ellenére - amely szerint a terhelt jogosult arra, hogy a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek módosítását közöljék vele - a BKV és a C.C. Soft. Kft. közötti szerződés kapcsán érdemét tekintve, teljesen más tartalommal emelt vádat Hagyó Miklóssal szemben.

 

B) A 2012. január 10. napi vádirat 19. oldalán található, I/14. vádpont, a BKV által a C.C. Soft Kft.-vel a „Szentendrei HÉV Batthányi tér-Békásmegyer állomások közötti vizuális utastájékoztató rendszer kiépítésére” 2007. július 12. napján megkötött és utóbb 2007. október 3. napján módosított szerződéssel kapcsolatban már a következőket rótta az I. rendű vádlott terhére:

„2007. november végén-december elején Hagyó Miklós I. rendű vádlott behívatta B.. Zsolt  IV. rendű vádlottat a Főpolgármesteri Hivatalba, ahol utasította, hogy intézkedjen a kifizetés iránt és az még K.. előtt történjen meg.... A BKV Zrt.-t ily módon összesen 118.800.000,- Ft vagyoni hátrány érte.”

Egyértelműen megállapítható, hogy a gyanúsítás és a vádirati tényállás között jelentős, lényegi eltérések vannak, mint például:

- Hagyó Miklós konkrétan utasította B.. Zsoltot, vagy a IV. rendű vádlott minden konkrétum nélkül csak úgy érezte, hogy az I. rendű vádlott nyomást gyakorol rá,

- a BKV által ennek következtében elszenvedett vagyoni hátrány összege 39,6 millió forint+ÁFA vagy 118.800.000,- forint,

amely eltérések okára, a vádhatóság sem a vádemeléskor, sem azt követően nem adott magyarázatot. 

 

C) Ilyen előzményeket követően került sor a 2015. szeptember 16. napi vádmódosításra, amelyet a vádhatóság - álláspontom szerint megalapozatlanul - a lefolytatott bírósági bizonyítási eljárás eredményével indokolt. Az ügyészség érvelésével szemben ugyanis a módosított vádirati tényállás nem a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét tükrözi, hanem épp ellenkezőleg, mind a már a nyomozás során rendelkezésre állt, mind a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerezett bizonyítékoknak ellentmond.

 

Az is megállapítható továbbá, hogy a vádhatóság a 2015. szeptember 16. napi vádmódosítás során, a 2012. január 10. napi, eredeti vádirati tényállás két érdemi, és mind a vád, mind a védelem szempontjából nézve elengedhetetlenül fontos szereplőjét mellőzte a tényállásból, így abban már sem a biztosító berendezést készítő és üzemeltető osztrák Thales GmbH, sem a C.C. Soft. Kft. állítólagosan a IV. rendű vádlottat „szóban és sms-ben fenyegető” vezetője nem található. Ezeknek a hiányosságoknak a jelentőségére a későbbiekben részletesen kitérek.

 

Mindezeket előrebocsátva, az új vádirati tényállás Hagyó Miklós I. rendű vádlottra nézve a következőket tartalmazza:

2007. november végén - december elején Hagyó Miklós I. rendű vádlott behívatta B.. Zsolt József IV. rendű vádlottat a Főpolgármesteri Hivatalba, és annak ellenére, hogy B.. Zsolt IV. rendű vádlott figyelmeztette, hogy a teljesítés még nem fejeződött be, arra utasította, hogy vegye át a rendszert és intézkedjen a vállalkozási díj kifizetés iránt. Az utasításra B.. Zsolt IV. rendű vádlott 2007. december 6. napján aláírta a teljesítésigazolást, noha tudta, hogy a próbaüzem még nem telt le, és a rendszer nem teljesíti az elvárt műszaki követelményeket.

 

A teljesítésigazolás birtokában a C.C.Soft benyújtotta 39,6 millió Ft+ÁFA, összesen 47.520.000,- Ft összegű végszámláját, amit a BKV Zrt. 2008. február hó 12. napján kifizetett a faktorcégnek. A követelés faktorálása folytán a C.C. Soft Kft. a számlái alapján a faktorálás díj levonása után járó összegeket 2007. október 26. és 2007. december 14. napján megkapta.

A BKV Zrt. műszaki igényeinek nem megfelelő teljesítést lehetővé tevő szerződésmódosítással, a módosított szerződési követelményeket sem kielégítő teljesítés elfogadásával A.. Attila III. rendű és B.. Zsolt IV. rendű vádlottak a BKV Zrt.-nek összesen 118.000.000,- Ft vagyoni hátrányt okoztak. A teljes vagyoni hátrányból Hagyó Miklós I. rendű vádlott 47.520.000,- Ft vagyoni hátrány okozásában vett részt, amikor utasította B.. Zsolt IV. rendű vádlottat, hogy állítsa ki a teljesítési igazolást és intézkedjen a vállalkozási díj hátralévő részének kifizetése iránt. (feljegyzés 20-22. oldalai)

 

Ha, a jelenlegi, feljegyzés szerinti tényállást az I. rendű vádlott szempontjából nézve összevetjük a korábbi vádirati tényállással, akkor az alábbi módosítások állapíthatóak meg:

  • az ügyészség kiegészítette a vádirati tényállást és immár azt állítja: Hagyó Miklós annak ellenére utasította a IV. rendű vádlottat a C.C.Soft. Kft. által készített rendszer átvételére és a vállalkozási díj kifizetésére, hogy idézem: „B.. Zsolt IV. rendű vádlott figyelmeztette, hogy a teljesítés még nem fejeződött be”.
  • további eltérés, hogy a tényállás szerint az I. rendű vádlott a IV. rendű vádlottat már nem arra „utasította, hogy intézkedjen a kifizetés iránt és az még K.. előtt történjen meg, ilyen időbeli kikötést ugyanis a vád már nem tartalmaz, viszont ezzel szemben az utasítás tartalma a következők szerint kiterjesztésre került: „vegye át a rendszert”, „állítsa ki a teljesítési igazolást” és „intézkedjen a vállalkozási díj hátralévő részének kifizetése iránt”.
  • végül ugyancsak eltérés, hogy az eredeti vádiratban foglaltakhoz képest a vádhatóság visszatért arra a gyanúsítás szerinti álláspontjára, hogy Hagyó Miklósnak kizárólag a végszámla kiállítását és az abban foglalt 39,6 millió forint + Áfa, vagyis összesen 47.520.000,- forint vagyoni hátrány okozását rója fel.

 

Meggyőződésem szerint a vádirati tényállás felsorolt módosításai - még ha az I. rendű vádlott számára látszólag kedvezőek is - nem a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményén, hanem kizárólag az ügyészség önkényes bizonyíték-értékelési tevékenységen alapulnak.

 

A több mint 3 évig tartó bírósági eljárás során ugyanis a vádemeléshez képest semmilyen olyan új bizonyíték nem merült fel, amely a B.. Zsolt nyomozati vallomása mellett azt támasztaná alá, hogy Hagyó Miklós a vádirat szerint utasította a IV. rendű vádlottat. B.. Zsolt ugyanakkor a nyomozati vallomását nem tartotta fenn, sőt a 2015. március 12. napi tárgyalási vallomásában azt is határozottan kijelentette, hogy Hagyó Miklós őt semmilyen törvénytelenségre nem utasította, és elnézést kért az I. rendű vádlottól.

 

Ehhez képest tehát, a vádbeszédben elhangzottak ellenére, valójában a bírósági bizonyítási eljárás eredménye alapján csak azt lehetne megállapítani, hogy Hagyó Miklós az I/A/14. vádpontban terhére rótt bűncselekményeket nem követte el.

 

A szóban forgó vádpont kapcsán a perbeszédemet itt lényegében be is fejezhetném, de a vádbeszédben elhangzottakra tekintettel ezt még sem tehetem. Az ügyészség ugyanis e vádpont kapcsán is mindent megtett annak érdekében, hogy a bíróság döntését a bizonyítékokkal szemben, a meggyőződése szerinti tényállás megállapítása irányába befolyásolja.

 

2. A 2012. január 10. napi vádirat szerinti bizonyítékok:

 

A vádhatóság a 2012. január 10. napi vádirat 30. oldal 15. pontjában sorolta fel azokat a bizonyítékokat, amelyek álláspontja szerint „az elkövetési magatartást, annak módját és az okozott vagyoni hátrányt bizonyítják”, ezek az alábbiak:

 

1. D.. Győző tanúvallomása,

2. K.. Tibor tanúvallomása,

3. P.. Flórián tanúvallomása,

4. K.. Géza tanúvallomása

5. a 40., 41., 42., 43. és 44. számú mellékletek.

 

A személyi bizonyítékok körében felsorolt tanúk nyomozati vallomása a Hagyó Miklós terhére rótt elkövetési magatartás szempontjából semmiféle releváns adatot nem tartalmaz. Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesként sem a BKV-nál alacsonyabb beosztásban lévő P.. Flóriánnal, illetve K.. Gézával, sem a két gazdasági társaság vezetőjével, D.. Győzővel és K.. Tiborral nem állt kapcsolatban, ilyet maguk a tanúk sem állítottak. Utóbbi tényből következően a tanúknak arra nézve sem volt, nem is lehetett közvetlen rálátásuk, hogy Hagyó Miklós milyen kapcsolatban van a IV. rendű vádlottal, valamint, hogy konkrétan az adott szerződés kapcsán adott-e neki utasítást a rendszer átvételére, illetve a vállalkozási díj kifizetésére.  

 

Ettől függetlenül felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy a vádhatóság a 2012. január 10. napi vádat olyan tanúk vallomásával kívánta igazolni, akik közül:

  • D.. Győző és K.. Tibor gazdasági társaságok vezetőiként pályáztak az adott beruházás megvalósítására, de nem őket bízták meg a lebonyolítással, így a pályázat elveszítése miatt bevételtől estek el, anyagi veszteséget szenvedtek,
  • P.. Flórián és K..i Géza a beruházás előkészítésében, és/vagy kivitelezésében aktívan részt vettek és a meghallgatásukkor is a BKV alkalmazásában álltak, vagyis a saját maguk által elvégzett munkáról és a munkáltatójukról nyilatkoztak.

 

Megállapítható tehát, hogy a tanúk egyike sem tekinthető érdektelennek vagy objektívnak, sőt figyelemmel arra, hogy D.. Győző és K.. Tibor a BKV-s tanúkkal, így K.. Gézával már korábban is munkakapcsolatban álltak, azt mondható, hogy ez a négy személy valójában kifejezetten kontraérdekelt volt abban, hogy a történteket - a saját tevékenységüket is feltárva - a valóságnak megfelelően adják elő. 

A vádemeléskor hivatkozott tanúk vallomásai tehát az I. rendű vádlott terhére rótt magatartás szempontjából nem bírnak jelentőséggel, a III. és IV. rendű vádlott terhére rótt elkövetési magatartásra nézve pedig a tanúk vallomása a különböző okok miatt nyilvánvalóan fennálló elfogultságukra tekintettel, ugyancsak nem vehető objektív bizonyítékként figyelembe.

 

Az okirati bizonyítékokra térve, ha az ügyészség által hivatkozott mellékletek tartalmát megnézzük egy valami leszögezhető: egyetlenegy mellékletekben szereplő okirat sem tartalmaz olyan adatot, amely a Hagyó Miklós I. rendű vádlott terhére rótt elkövetési magatartást bármilyen módon is alátámasztaná, sőt még olyat sem, amelyben Hagyó Miklósra nézve bármiféle utalás lenne. Másképp fogalmazva, azok az okiratok, amelyekre a vádhatóság, mint az I. rendű vádlott büntetőjogi felelősségét igazoló bizonyítékokra hivatkozik, valójában Hagyó Miklósra semmiféle információt nem tartalmaznak, így okszerűen terhelő bizonyítéknak sem tekinthetőek.

 

A mellékletekben megtalálható okiratok mindemellett a beruházás előkészítésével, a szerződéskötéssel és a kivitelezéssel, valamint az azt követő intézkedésekkel kapcsolatos tényadatokat rögzítenek, amelyek a tényállás feltárása szempontjából a III. és IV. rendű vádlottat érintően valóban jelentőséggel bírnak. E vonatkozásban két körülménynek van jelentősége:

 

1. a mellékletekben lévő iratok teljes körű áttanulmányozása eredményeként megállapítható, hogy mind a 2012. január 10. napi, mind a 2015. szeptember 16. napi I/A/14-es tényállás iratellenes állításokat tartalmaz, továbbá mind a két tényállásból hiányoznak olyan, a nyomozás során beszerzett okirati bizonyítékokból egyértelműen megállapítható elemek, - személyek, adatok és események - amelyek hiányában kizárólag a történtek valósággal ellentétes, torz megítélésére nyílik lehetőség

 

2. az iratok jelentős részét - különösen a 41. mellékletet - a BKV és a Diamond Kft. között 2007. július 18. napján megkötött a „Szentendrei HÉV vonal Batthyány tér – Békásmegyer állomás közötti integrált hírközlési diszpécserpult és segélykérő rendszer kiépítése” tárgyú szerződéskötés előzményeire, módosítására és az adott beruházás kivitelezésére vonatkozó iratok képezik, amely szerződéskötés a vádnak nem tárgya, így értelemszerűen sem Hagyó Miklós I. rendű vádlottra, sem a többi vádlottra nem tartalmazhatnak terhelő adatot, a vád alátámasztásául szolgáló bizonyítéknak ezért ugyancsak nem tekinthetőek.

 

Itt utalok arra, hogy a rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján megállapítható: a Diamond Kft. lényegében ugyanolyan előkészítési eljárást követően, ugyanolyan feltételek mellett megkötött szerződése, lényegében ugyanazon indokok miatt - Siemens-Trafficom, BKV részéről felmerült hiányosságok - módosítva lett. Aminek pedig még nagyobb jelentősége van, hogy a Diamond Kft. szinte forintra egyező összegű végszámláját megalapozó teljesítési igazolás 2007. december 7. napján kelt - vagyis egy nappal később, mint a C.C. Soft Kft.-é - és azt az I. rendű vádlott terhére rótt teljesítési igazolással egyezően, ugyanúgy teljes névvel aláírta B.. Zsolt és N.. Gábor. Közbevetőleg megjegyzem, utóbbi körülményből arra lehet következtetni, hogy N.. Gábor a C.C.Soft Kft. teljesítési igazolásán se csak szignózott, hanem ugyanúgy másodhelyi aláíró volt.

 

A tényekhez az is hozzátartozik, hogy a BKV Belső Kontroll Igazgatósága ezt a szerződést is vizsgálta, és a BKV vezérigazgatója, dr. K.. István utóbb 2010. március 10. napján több mint egy hónappal a C.C. Soft Kft.-t követően, emiatt a szerződés miatt is feljelentést tett a rendőrségen. A BKV és a Diamond Kft. közötti szerződést vizsgáló 7. számú jelentés megállapításai szerint, a két projekt több ponton is hasonlóságokat mutat egymással.

 

Természetesen, minderre nem azért hívom fel a figyelmet, mert a Diamond Kft.-vel történt szerződéskötés szabályosságát, vagy a cég által végzett tevékenységet vitatom, hanem épp ellenkezőleg. Meggyőződésem szerint - amit a projekt kapcsán keletkezett okirati bizonyítékok is alátámasztanak - a két gazdasági társaság által megvalósított beruházások között valóban szoros összefüggés volt, és ahogy a Diamond Kft. által végzett munka, úgy a műszakilag azzal szoros kapcsolatban álló, C.C Soft. Kft. teljesítése sem valósított meg bűncselekményt.

 

A BKV és a Diamond Kft. közötti szerződésre megállapítható tények jelentősége az, hogy ismételten nem tudhatjuk, a sok hasonlóság ellenére, mi volt annak az abszolút önkényes ügyészi döntésnek a hátterében, ami alapján az egyik szerződésből a vád egyik központi eleme lett, a másik szerződés kapcsán pedig tudomásom szerint gyanúsítás közlésére sem került sor.   

 

A vádirati bizonyítékokat számba véve, mindesetre összefoglalva megállapítható: a Központi Nyomozó Főügyészség a BKV és a C.C. Soft Kft. közötti szerződésre vonatkozóan, 2012. január 10. napján úgy emelt vádat Hagyó Miklóssal szemben, hogy az I. rendű vádlott terhére rótt elkövetési magatartást kizárólag egy személy, a IV. rendű vádlott önmagának is többszörösen ellentmondó nyomozati vallomására alapította. 

 

3. Az I. rendű vádlott terhére rótt elkövetési magatartás:

 

A gyanúsításban, illetve a különböző vádirati tényállásokban foglaltakra tekintettel, elöljáróban, szükségesnek tartom rögzíteni az alábbi tényeket:

 

1. Az I. rendű vádlott az adott projekt, vagyis a HÉV vizuális utastájékoztató rendszerének kiépítésében, sem az előkészítés, sem a pályáztatás fázisában, sem pedig a C.C. Soft Kft.-vel történő szerződéskötési folyamatban nem vett részt, ugyanúgy, ahogy annak megvalósítási fázisában sem egyeztetett róla senkivel. Ezt cáfoló, ezzel ellentétes tartalmú bizonyíték a nyomozás és a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen sem merült fel, más szóval ilyen bizonyíték nincs, sőt erre még a vádhatóság sem hivatkozott.

 

2. Hagyó Miklós a tényállásban foglaltakról ebből következően semmilyen közvetlen tudomással nem bírt és, amint a tárgyalási vallomásában kifejtette, az adott projektről közvetett tudomással sem rendelkezik, mivel emlékezete szerint ebben a tárgyban sem a Főpolgármesteri Kabinetnek, sem a Fővárosi Közgyűlésnek, sem a Bizottságoknak nem készült előterjesztés.

 

3. Az I. rendű vádlott ugyanilyen következetesen állította, hogy a C.C. Soft Kft.-t, illetve annak vezetőjét-tagjait nem ismeri, a gazdasági társaság nevével, ugyanúgy, ahogy az egész üggyel is, először a sajtóban találkozott. A cég ily módon tudomására jutott tulajdonosát, E.. Ajtonyt nem ismeri, vele sem üzleti, sem rokoni, sem baráti kapcsolatban nem állt.

E vonatkozásban ismételten hangsúlyozom: Hagyó Miklósnak ezt az állítását cáfoló, ezzel ellentétes tartalmú bizonyíték sem a nyomozás, sem a bírósági bizonyítási eljárás során nem került elő, ilyen bizonyíték nincs.

 

A 2015. október 20. napján az ügyészség által ezzel kapcsolatban kifejtett, nem mondhatok mást, mint, hogy légből kapott és mindennemű megalapozottságot nélkülöző feltételezésre, E.. Ajtony tanú tárgyaláson tett vallomása értékelése során kívánok reagálni.

 

A tényeknél maradva: meggyőződésem szerint - a vádhatóság érvelésével szemben - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kizárólag azt a következtetést lehet levonni, hogy:

 

  • Hagyó Miklós - minthogy magáról a projektről, így a szerződés megkötéséről sem tudott - a C.C. Soft Kft. által végzett munka miatt nem hívatta be a IV. rendű vádlottat a Főpolgármesteri Hivatalba, továbbá
  • a beruházás ismeretének hiányában, az I. rendű vádlott a IV. rendű vádlottat a cég teljesítésének BKV részéről történő átvételére, illetve a vállalkozási díj kifizetésére sem utasította, vele szemben semmilyen erőszakos, vagy félelmet keltő magatartást sem tanúsított.

 

4. A vádhatóság szerint az I. rendű vádlott felelősségét igazoló bizonyítékok:

 

a) B.. Zsolt IV. rendű vádlott nyomozati és tárgyalási vallomása:

 

A IV. rendű vádlott nyomozati vallomásának bizonyítékként történő figyelembevételével szembeni aggályaimat az előzőekben a II. vádpont értékelése során már részletesen kifejtettem, azt nem ismétlem meg. Itt és most ezért a IV. rendű vádlott nyomozati vallomásának csak azokra az alapvető ellentmondásaira, vagy iratellenes kijelentéseire hívom fel a figyelmet, amelyek konkrétan az adott vádponthoz kapcsolódnak.

 

a/1.) A IV. rendű vádlott azt állította a nyomozás során tett vallomásaiban, hogy a teljesítésigazolást azért írta alá, mert féltette az állását.

 

B.. Zsolt IV. rendű vádlott vonatkozásában sem a 2012. január 10. napján kelt vádirat, sem a 2015. szeptember 16. napján kelt feljegyzés nem rögzíti, hogy 2007 áprilisa és szeptembere között pontosan milyen beosztásban dolgozott a BKV-nál, ehelyett csupán annyi olvasható a vádiratban, hogy „különféle vezető beosztásokban tevékenykedett” (feljegyzés 4. oldal 3. bekezdés). Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a IV. rendű vádlott a BKV és C.C. Soft Kft. közötti 2007. július 12. napi szerződés megkötésekor még korábbi pozíciójában, beosztott volt, megítélésem szerint, a korábbi beosztásainak is jelentőségük van.

Ennek megfelelően tehát a IV. rendű vádlott: 

- 2007. április 18. napjától 2007. július 31. napjáig a Beruházási és Közbeszerzési Igazgatóság, Beruházási Főosztály, Beruházás Lebonyolító Iroda vezetője volt.

- 2007. augusztus 1. napjától 2007. szeptember 23. napjáig az újonnan létrehozott Műszaki Igazgatóság Beruházási Főosztályának a vezetője. (nyomozati irat 51. kötet 34.439. oldal 2. bekezdés)

Az utasítási, és munkáltatói jogokat, mint minden más munkavállaló esetében, úgy az ő esetében is a vezérigazgató, ebben az időben A.. Attila volt jogosult gyakorolni.

 

Amikor B.. Zsolt A.. Attila megbetegedése után, 2008 februárjától, mint megbízott vezérigazgató dolgozott, a munkáltatói jogokat a BKV Igazgatósága gyakorolta felette, melynek elnöke, T..György volt. K.. István vezérigazgatói kinevezését követően B.. Zsolt, általános- és műszaki vezérigazgató-helyettesként tevékenykedett, munkáltatója, így K.. István lett.

 

Hangsúlyozom: nincs olyan okirati bizonyíték, ami azt igazolná, hogy bármelyik főpolgármester-helyettes, így az I. rendű vádlott bármilyen érdemi befolyással rendelkezett volna a BKV vezetőinek kinevezése vagy elbocsátása tárgyában, utasítási joga pedig nem volt egyik főpolgármester-helyettesnek sem.

 

a/2.) A IV. rendű vádlott a 2010. február 24. napi kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben foglaltak szerint úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó teljesítés volt az egyetlen, amit ő igazolt le.(64. kötet 41.737. oldal) Ez a kijelentés egyértelműen az I. rendű vádlott terhére rótt, 2007. december 06. napi második teljesítésigazolásra vonatkozik., amely alapján a C.C. Soft Kft. által kibocsátott végszámla benyújtásra került.

 

Ezzel szemben a IV. rendű vádlott a 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása során az elébe tárt valamennyi számfejtési ívről, számláról, teljesítési igazolásról és faktorálási szerződésről azt mondta, hogy azokat ő írta alá. Ennek  jelentőségét az adja, hogy az elébe tárt iratok között nemcsak a 2007. július 12. napi szerződés, hanem a BKV és a C.C.Soft között létrejött 2008 márciusi szoftver fejlesztésre és az elkészített szoftver telepítésére kötött szerződés iratai is szerepeltek. (64. kötet 41.763 oldal)

 

1. Megállapítható tehát, hogy nem a 2007. december 6. napi volt az egyetlen teljesítési igazolás, amit a IV. rendű vádlott aláírt, hanem azt megelőzően és azt követően is írt alá teljesítési igazolásokat.

2. Megállapítható továbbá, hogy a BKV, - annak képviseletében konkrétan a IV. rendű vádlott - a vád tárgyává tett szerződésen kívül 2008 márciusában további szerződést kötött a C.C. Soft Kft.-vel egy szerződés nyilvántartási szoftver kifejlesztésére és telepítésére.

3. Megállapítható, hogy a nyomozó hatóság elé tárta a faktorálási szerződéseket, valamint az is, hogy valamennyi számfejtési ív aláírását elismerte.

 

Miként lehetséges az, hogy miközben a második teljesítési igazolás aláírására - B.. Zsolt nyomozati vallomása szerint - az I. rendű vádlott bírta rá, addig a IV. rendű vádlott azt megelőzően és azt követően nemcsak, hogy több jogkeletkeztető, kötelezettségvállaló okiratot is aláírt, hanem új szerződést is kötött a C.C. Soft Kft.-vel? Hozzáteszem, hogy a felsorolt iratok csupán csak egy kis töredékét képezik azoknak a dokumentumoknak, amik a C.C. Soft. Kft-vel kapcsolatos ügyletek lebonyolítása során a IV. rendű vádlottól eredeztethetőek, és amiket mind ő írt alá.

 

Ezen tényekkel összefüggésben az alábbi észrevételeket teszem:

 

1. A 2007. december 6. napján kelt számlával összefüggésben kiállított számfejtési íven nem B.. Zsolt, hanem N.. Gábor aláírása van. Az a tény, hogy a IV. rendű vádlott ennek az aláírását is a sajátjaként ismerte el, olyan mozzanata az eljárásnak, amely igazolja a nyomozati vallomása keletkezési körülményeire vonatkozó tárgyalási vallomását a nyomozati vallomása tartalmának tényleges motivációját illetően.

2. Adódik a kérdés, ha a nyomozó hatóság a 2010. március 16. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson a IV. rendű vádlottnak bemutatta a két faktorálási szerződést, akkor mi oka volt annak, hogy az ügyészség egy évvel később, 2011 áprilisában megkeresse az MKB Bankot az iratok megküldését kérve, hiszen e dokumentumoknak a nyomozati iratok között kellett volna lenniük.

 

Ha viszont az ügyészségnek megküldött nyomozati irat nem tartalmazta a faktorálási szerződéseket, akkor ennek tényét az ügyészségnek hivatalosan is rögzítenie kellett volna, illetve meg kellett volna keresnie a nyomozó hatóságot annak érdekében, hogy közöljék, mi az irathiány oka.

 

Tény továbbá, hogy mindezek ellenére a rendelkezésünkre bocsátott - elvileg a teljes nyomozati iratot tartalmazó - DVD-n sem a faktorálási szerződések, sem az ügyészség megkeresésére érkezett banki válasz nem volt meg található, azt az ügyészség csak az eljárás bírósági szakaszában bocsátotta a védelem rendelkezésére.

 

Jelzem, az is fontos kérdés a vád egésze szempontjából: mi oka van annak, hogy az ügyészség az eredeti vádirat 9. oldal 4. bekezdésében a nyomozati iratokban foglaltakkal szemben egy szóval sem említi, hogy mindkét a C.C. Soft Kft. által kiállított számla alapján fennálló követelés faktorálásra került, aminek következtében a C.C. Soft Kft.-vel szemben fennálló tartozás kiegyenlítése és a BKV pénzteljesítése időben jelentősen eltértek egymástól.

 

A 2015. szeptember 16. napi vádmódosítás ezt a hiány már pótolta, a valós helyzetet azonban csak részben tárta fel, mivel az I. rendű vádlott terhére rótt 2007. december 6. napi második teljesítési igazoláshoz kapcsolódóan, ugyanazon a napon tehát 2007. december 6. napján kiállított számla kifizetésére a C.C. Soft Kft. a 2007. december 12. napján kelt fizetési ajánlatában, a számla 2008. február 4. napi lejáratához képest a BKV-nak 180 napos fizetési haladékot engedett, ami alapján a BKV által kért új fizetési határidő 2008. augusztus 2. napja volt. (Cég 44. kötet 3.951. oldal)

 

Tény, hogy a C.C. Soft. Kft. a végszámla alapján fennálló követelését is faktorálta, és a faktor cégtől 2007 decemberében megkapta a számla ellenértékét, a fizetési ajánlat és az annak részeként felajánlott 180 napos fizetési haladék azonban a vádhatóság feltételezésével szemben cáfolja a IV. rendű vádlott nyomozati vallomását, így a fizetés sürgetésének tényét. 

 

a/3.) A IV. rendű vádlott a 2010. február 24. napi gyanúsítotti kihallgatása során azt állította, hogy az I. rendű vádlott áthívta a városházára és ott közölte vele, hogy igazolja le a C.C. Soft Kft. teljesítését (64. kötet 41.737. oldal)

 

1.) Ezzel szemben a 2010. március 6. napján a Magyar Nemzet című napilapnak adott interjúban a következők olvashatók:a IV. rendű vádlottat 2007 novemberében telefonon tájékoztatták arról, hogy „a győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is kitolja”, majd miután ő ezt nem akarta tudomásul venni, el kellett mennie az I. rendű vádlotthoz a városházára, ahol miközben az I. rendű vádlott elkapta a nyakát, az irodája előtti folyosón sétálva azt közölte vele, hogy „a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki is kell fizetni még K.. előtt, azaz napokon belül”.

 

2.) 2010. március 7. napján, tehát másnap a Hír Tv-nek adott interjúban már más szerepel: a IV. rendű vádlott ott azt állította, hogy ősz végén keresték meg azzal, hogy „van egy adott munka és ennek a munkának a kivitelezése során többletteljesítményeket kell elszámolni.”  Azt is hozzátette, a konkrét tárgyalásokkal kapcsolatban valamely közreműködő cég jelezte, „hogy többletigényeket kell, többlet műszaki teljesítményt kell megvalósítaniuk. Ezek az igények egyébként hihetőnek tűntek, én el tudtam fogadni.”, valamint a korábbiakkal ellentétben arról is beszámolt, hogy a BKV-nál a „szerződésmódosításnak van egy folyamata, a szerződésmódosítás műszaki indokoltságát követően ez bekerül egy rendszerbe.

 

Az I. rendű vádlottal kapcsolatban ugyanakkor azt állította, hogy miután kimentek az iroda előtti folyosóra, átölelte a nyakát, ami számára egy „kellemetlen testfogás volt, mert valójában hadd döntse el ő, hogy kivel megy karonfogva, vagy kit ölel át”, és ami miatt a folyosón járkáló városházi dolgozók azt láthatták, „édeskettesben” sétálgatnak a folyosón, és akkor hangzott el, hogy „ezt a szentendrei többletköltséget el kell ismerni.” 

 

A vádhatóság a szóban forgó március 6. és március 7. napi interjúk anyagát is egyoldalúan kezeli, mivel míg egyfelől azt állítja, hogy azok bizonyítékként nem vehetőek figyelembe, másfelől azonban az álláspontjának igazolására felhasználja őket, és arra hivatkozik, hogy az interjúk ténye cáfolja a vádlottak, így a IV. rendű vádlott által a nyomozás során tapasztaltakról a tárgyaláson előadottakat. Az ügyészség ezzel a módszerrel tehát egyszerűen átlép azon a tényen, hogy a IV. rendű vádlott nemcsak az egyes nyomozati vallomásaiban, hanem a két általa adott interjúban is egymásnak teljesen ellentmondóan beszélt. Jelzem, a IV. rendű vádlott a tárgyaláson tett vallomásaiban azt is elmondta, hogy a szóban forgó interjúkra sem a saját elhatározásából került sor.

 

3.) A 2010. március 16. napi kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben, az eddig ismertetett és egymással sem egyező állításaitól ismét eltérve a IV. rendű vádlott már arról beszélt, hogy a szerződéskötést követően megkereste őt E.. Ajtony, aki közölte vele, hogy „műszaki problémáik vannak és többletmunkát kell kiépíteniük, a teljesítés érdekében.” Azt is elmondta, a „C.C. Soft többletmunka igényét úgy lehetett belefogalmazni a szerződésbe, hogy a korábbi pályázati feltételeket módosították” Ezek után tette azt a kijelentést, hogy 2007. november végén, december elején behívatta az I. rendű vádlott a városházára és utasította arra, „hogy ki kell fizetnie a C.C. Soft végszámláját.” 

 

Egybevetve egymással az események időpontjára, azok sorrendjére, az I. rendű vádlott állítólagos utasításai tartalmára és tárgyára vonatkozó, a nyomozás keretében és a médiának tett különböző kijelentéseket, részletekbe menő elemzés nélkül is szembetűnőek a bennük meglévő ellentmondások. Minthogy az I. rendű vádlott mindig tagadta B.. Zsolt állításainak megtörténtét, mert amit róla ebben az összefüggésben elmondott, egyszerűen nem igaz, nem marad más bizonyíték, mint Hagyó Miklós következetes tagadó vallomása, és a IV. rendű vádlott által fent nem tartott, önmagának és a tényeknek is ellentmondó nyomozati vallomása.

 

a/4.) A IV. rendű vádlott a nyomozás során eltérően nyilatkozott arra nézve, hogy amikor az I. rendű vádlott vádirat szerinti állítólagos utasítása elhangzott, milyen tudomással bírt a teljesítés állásáról, és mit közölt erről az I. rendű vádlottal.

 

E körben arra a tényre hívom fel a figyelmet, hogy ha a IV. rendű vádlott nyomozati vallomásait időrendben vizsgáljuk meg, választ kaphatunk a vallomásai közötti eltérés okára.

 

Egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy amíg a IV. rendű vádlott bízhatott az eljárás kezdetén neki tett ígéretekben, teljesen más vallomást tett, mint azután, hogy 2011. augusztus 23. napján már számos bűncselekmény - köztük a szóban forgó BKV és C.C.Soft Kft. közötti szerződés megkötése - elkövetésével gyanúsították meg, és nyilvánvalóvá vált számára, hogy a neki tett ígéretek hamisak voltak, őt is súlyos vád terheli majd. Hozzáteszem, az már a sors különös játéka, hogy mint utóbb kiderült, a IV. rendű vádlottal szemben a vagyoni hátrány mértékét tekintve sokkal súlyosabb bűncselekmény miatt emelt vádat az ügyészség, mint Hagyó Miklós esetében.  

 

Mindemellett az is tény, hogy miután 2007. november 21. napján Sz.. József a C.C.Soft Kft. részéről készre jelentette a projektet, 2007. november 30. napján sor került a műszaki átadás-átvételre, ahol az arról készült jegyzőkönyv szerint a BKV részéről kilencen vettek részt, ráadásul az is megállapítható, hogy ők szinte mindannyian más-más BKV osztály képviseletében jártak el. Ezen időpontot követően, továbbá 2007. december 17. napja és 2008. november 28. napja között még 15 (!) esetben került sor a HÉV utastájékoztatási rendszer felülvizsgálata során helyszín bejárásra. (Céges iratok melléklet, cég 40. kötet 1.101. oldal, Cég 39. kötet 71. oldal, Cég 40. kötet 160., 166., 167., 170., 176.,193., 205., 209., 211.,214., 217., 219., 224., 226.) Ezen alkalmakkor, az ellenőrzésben - ha az ismétlődéseket nem számoljuk - a BKV részéről 27 szakember vett még részt. Ez tehát azt jelenti, hogy projekt 2. teljesítési igazolásának aláírását, 2007. december 6. napját követően, és a számla kifizetését megelőzően 4 olyan bejárásra került sor, amikor a BKV bármelyik munkatársa jelezhette volna, hogy a 30 napos próbaüzem nem teljesült, és a számla nem fizethető ki, ilyen azonban egyik esetben sem történt.

 

a/5.) A nyomozati irat 64. kötet 41.737. oldalán, folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása alkalmával a IV. rendű vádlott azt mondta, hogy mivel a C.C. Soft. Kft.-nek 2009 tavaszáig nem sikerült megoldania a hibák kijavítását, így 2009 tavaszán a jogi igazgatóságot a kártérítési eljárás megindítására utasította. A bizonyítékok ezt az állítást cáfolják. A nyomozati irat Céges iratok melléklet Cég39. kötetben lévő BKV Belső Kontroll Igazgatóságának 2. számú vizsgálati jelentése a 33. oldalon rögzíti, hogy 2008. november 3. napján dr. Sz.. György a jogi igazgatóság részéről jogi állásfoglalást küldött B.. Zsoltnak, melyben kifejtette, hogy a 30 napos folyamatos, hibamentes működést nem tudja a rendszer teljesíteni, erre figyelemmel megfontolásra javasolta a szerződéstől való elállás bejelentését. Ezen jogi állásfoglalás ellenére a IV. rendű vádlott nem tett további lépéseket az ügyben. Hozzáteszem, a Jogi Igazgatóság eljárására a későbbiekben még dr. Sz.. György tanú vallomásának értékelése körében visszatérek.  

 

      a/6.) A IV. rendű vádlott 2012. október 9. napi tárgyalási vallomásában kijelentette, hogy az „utastájékoztató rendszer átadását a főpolgármester-helyettes úr sürgette”, azt azonban nem mondta meg, melyik helyettesre gondol a három közül. Emlékeztetek rá, hogy az I. rendű vádlott erről azt mondta, hogy az egészről csak a sajtóból szerzett tudomást, és olyan bizonyíték, amely ezt cáfolná, nem áll rendelkezésre. 

 

Hozzáteszem, az ügyészség bizonyíték-értékelési tevékenysége itt is egyoldalú és önkényes szelektáláson alapszik.

 

A IV. rendű vádlott ugyanis ezt megelőzően arról a tényről is beszámolt, amely szerint a szentendrei Hév felújítási munkáinak első szakasza már 2004-2005-ben megkezdődött, és ennek a több milliárdos projektnek a megvalósítása során, nem sokkal az ő 2007. április végi munkakezdését követően derült ki, hogy egy része, amely szervesen beépül a felújításba, és amely nélkül nem lehetséges az egész szakasz átadása, nem készült el. Ez a hiányzó rész volt az utastájékoztatás.

 

Már itt utalok arra, hogy A.. Attila vallomása kapcsán a későbbiekben értékelni fogom azt a 2007. június 29. napján kelt a IV. rendű vádlott által írt tájékoztató levelet, ami a tárgyalási vallomásában foglaltakkal egyezően rögzíti, hogy az utastájékoztató rendszer kiépítését és bizonyos hírközlési munkákat a korábbi szerződések nem tartalmaztak, ezért figyelemmel a biztosítási berendezés átadásának várható időpontjára is, az utastájékoztató rendszer legrövidebb átfutású megvalósítása érdekében 5 piaci szereplőtől kértek be ajánlatot.

 

Az általam előadottak jelentősége tehát az, hogy a IV. rendű vádlott tárgyalási vallomásában jelzett sürgetésnek tényleges szakmai okai voltak, és pedig a több milliárdos beruházás időben történő teljes körű átadásának sürgető kényszere.

 

Azt a körülményt, hogy a HÉV adott szakaszának felújítására irányuló beruházásból kimaradt az utastájékoztatás és ez 2007-ben a biztosító berendezés várható átadása miatt oda vezetett, hogy sürgősen meg kellett valósítani az új utastájékoztató rendszert, D.. Zoltán 2013. szeptember 19. napi tárgyaláson tett vallomása is alátámasztja.

 

D.. Zoltán ugyanis a IV. rendű vádlottal egyezően beszámolt a beruházás különböző szakaszairól, így arról is, hogy a biztosító berendezést érintő projekt több évre áthúzódott, és 2007-re jutottak el oda, hogy a biztosító berendezés beüzemelésre kerüljön. Elmondása szerint, a beruházási terület, így az akkori beruházási főosztályvezető, K.. Imre, illetve a projektvezető K.. Géza jelezte neki, hogy idézem: „van egy lyuk a rendszerben, ami nem volt teljesen lefedve, és erre sürgős megoldást kell találni,” ez a lyuk pedig, ahogy a tanú nevezte az utastájékoztató rendszer volt.

D.. Zoltán azt is elmondta, hogy az erre tekintettel kiírt versenyeztetési eljárásban lett kiválasztva a C.C. Soft Kft.

 

A projekt lényege pedig az volt, hogy mire a beruházás lezárásra kerül, vagyis üzembe helyezik a biztosító berendezést, addig legyen megoldás az átmeneti időszakra az utastájékoztatásra, illetve utána pedig a végleges állapotra is. Hozzátette, a kitűzött cél az volt, hogy mire újrakezdődik az iskolaszezon, addigra a HÉV vonal újra működőképes legyen. A tanú egyúttal hivatkozott arra, az okirati bizonyítékkal is igazolt tényre, hogy 2007. augusztus 30. napján a C.C. Soft Kft. által megvalósított átmeneti rendszer, amelyet a Közlekedési Igazgatóság mellett a HÉV szakterület is elfogadott, többletköltség nélkül átadásra került.

 

Megállapítható tehát, hogy ha a IV. rendű vádlottat bárki is sürgette, akkor annak a vádhatóság érveivel szemben, valós szakmai oka volt.

 

a/7.) Felhívom a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a IV. rendű vádlott a tárgyaláson a szóban forgó kijelentését azzal folytatta, hogy idézem: „én a felelős műszaki szakembereket megkerestem, és tőlük azt a választ kaptam, hogy meg nem fejeződött be a próbaüzem, de tökéletesen működik, ezért a rendszer működése szempontjából nyugodtan írhatom alá a teljesítési igazolást.”

 

Az ügyészség a IV. rendű vádlott tárgyaláson tett vallomásából tehát jól láthatóan kizárólag az általa elmondottak első felét vonta értékelési körébe, míg a mondat második felével nem foglalkozott. Meggyőződésem szerint, ha az ügyészség a IV. rendű vádlottnak ezt a nyilatkozatát valósnak fogadja el, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy sem a IV. rendű sem az I. rendű vádlott nem követett el bűncselekményt.

 

Ha ugyanis elfogadjuk, hogy ez az állítólagos sürgetés elhangzott, és azt is elfogadjuk, hogy a rendszer ekkor már tökéletesen működött, akkor a IV. rendű vádlott alappal igazolhatta le a C.C.Soft Kft. teljesítését.

 

Abban az esetben, ha a vádhatóság vitatja a IV. rendű vádlottnak azt az, - ügyészség megítélése szerint a saját felelőssége mérséklése érdekében tett - állítását, hogy ő az illetékes szakemberektől a rendszer működőképességét megerősítő tájékoztatást kapott, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ügyészség a IV. rendű vádlott szavahihetőségét is vitatja. Ha viszont a IV. rendű vádlott szavahihetőségét vitatja, miért hivatkozik rá, mint egy megdönthetetlen bizonyíték forrására?

 

A vádhatóság által a IV. rendű vádlott tárgyalási vallomásából kiragadott félmondat, alkalmatlan arra, hogy a Hagyó Miklós terhére rótt elkövetési magatartást alátámassza, különösen, ha a IV. rendű vádlott 2015. március 12. napi tárgyaláson tett vallomását is figyelembe vesszük, amely szerint Hagyó Miklós őt semmilyen törvénytelenségre nem utasította.

 

b) E.. Ajtony:

 

Az ügyészség az I. rendű vádlottat lényegében három bűncselekménnyel vádolja. A nyomozati eljárásnak ehhez képest három, mondhatni misztikus szereplője van, mindegyik bűncselekményre jut egy. Olyanokról van szó, akik az ügyészség szerint kulcsszereplői az ügynek, mégsem hallgatta ki őket a nyomozás során semmilyen minőségben senki. Az AAM ügyben dr. B.. László, a vesztegetési ügyben L.. Márk, a most elemzett tényállásnál pedig a tárgyaláson már tanúként szereplő E.. Ajtony a C.C. Soft Kft. korabeli ügyvezetője.

 

Mielőtt rátérek a tanú vallomásának vádbeszédbeli értékelésére elsőként felhívom a figyelmet a következő tényekre:

 

b/1.) Annak ellenére, hogy jelen büntetőeljárásban a BKV és a különböző gazdasági társságok közötti szerződésekre tekintettel a nyomozás során számos társaság vezetőjét meghallgatták, sőt többeket közülük meg is gyanúsítottak, illetve vádlottként is a bíróság elé kerültek, a C.C. Soft Kft. vezetőjét senki, sem a rendőrség, sem a Központi Nyomozó Főügyészség nem kereste meg, és nem nyilatkoztatta a tényállásban foglaltakra.

 

A nyomozás során eljárt hatóságok úgy alkottak véleményt egy gazdasági társaság teljesítését ért kritikákról, hogy kizárólag az egyik fél, a BKV elfogulatlannak nem tekinthető, továbbra is ott dolgozó munkatársait, és amint korábban már említettem, a C.C. Soft Kft.-vel szemben a pályázatot elvesztő cégek képviselőjét hallgatták meg.

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Mennyire lehetett elfogulatlan az a nyomozás, ahol egy projekt megvalósítására nézve, nem azokat a személyeket hallgatta ki a hatóság, akik a pályázatban nyertes cég részéről a szerződés előkészítésében, megkötésében, és a tényleges kivitelezésben részt vettek, hanem azoknak a gazdasági társaságoknak a vezetőit, akik az adott pályázatot elbukva, nyilvánvalóan anyagi veszteséget is szenvedtek, így elfogulatlannak a legnagyobb jóindulattal sem mondhatóak?

 

Miként lehetséges az, hogy miközben a BKV és a C.C. Soft Kft. közötti szerződéshez kapcsolódó magatartás miatt Hagyó Miklós a legszigorúbb kényszerintézkedés hatálya alatt állt, az eljáró hatóságok a tényállás tisztázása érdekében azt az alapvető lépést nem tették meg, hogy a C.C. Soft Kft. ügyvezetőjét kihallgatják?

 

Mi lehetett az oka továbbá annak, hogy amikor E.. Ajtony a történtek tisztázása érdekében, a sajtó híreket megcáfolandó, jelentkezett a hatóságoknál, akkor ahelyett, hogy meghallgatták volna, azt közölték vele, hogy az ügy állása szerint nincs szükség a nyilatkozatára, és elküldték?

 

Védőként nem tudok ebből más következtetésre jutni, csak arra, hogy az eljáró hatóságokat nem a tények, hanem saját verziójuk igazolása érdekelte. Ehhez pedig olyan vallomásokra volt szükségük, amelyek e cél megvalósítására alkalmasnak látszottak, E.. Ajtonyé pedig nem ígérkezett ilyennek.

 

b/2.) Ehhez képest viszont a C.C. Soft Kft. érintett ügyvezetője úgy szerepelt a 2012. január 10. napi vádirat 19. oldalán található I/A/14. vádpontjában olvasható tényállásban, - nem mellesleg egy közelebbről nem nevesített bűncselekmény kvázi elkövetőjeként - hogy őt az eljárás során soha, semmilyen minőségben egyetlen hatóság sem hallgatta meg.

 

Mit is jelent ez ténylegesen?

 

Az eredeti vádirati tényállás nyilvánvalóan a IV. rendű vádlott nyomozati vallomása alapján azt rögzítette, hogy a IV. rendű vádlott a „Kft. vezetőjének szóban és sms-ben közölt fenyegetései ellenére” nem kívánta aláírni a teljesítési igazolást.

 

A IV. rendű vádlott tehát azt állította a nyomozás során, hogy valaki, egy általa konkrétan, név szerint meghatározott személy őt fenyegette, ezt a személyt, azonban erre nézve sem a rendőrség, sem a Központi Nyomozó Főügyészség nem hallgatta ki.

 

Milyen büntetőjogilag, vagy egyáltalán logikailag megindokolható érv szólhatott e mellett?

 

Az öt napig tartó vádbeszédből erre a kérdésre sem tudtuk meg a választ.

 

b/3.) A 2015. szeptember 16. napi vádmódosítás jelen vádpont szempontjából egyik legérdekesebb eleme az a tény, hogy az ügyészség az előző, E.. Ajtony személyét érintő hivatkozást mellőzte a tényállásból, ugyanakkor ennek a vádbeszédben semmiféle indokát nem adta.

 

Találgathatunk csak, hogy mi vezette az ügyészséget arra, hogy a tényállást így módosítsa:

 

  • A vádhatóság talán elfogadta volna E.. Ajtony 2013. október 22. napi tárgyaláson tett vallomását, amikor is miután a tanú megtudta, hogy ő maga is szereplője az eredeti vádiratnak, határozottan kijelentette, soha nem fenyegetett meg senkit, a vádirat rá vonatkozó állítása egyszerűen nem igaz. Ebben az esetben a vádhatóságnak E.. Ajtony tanúként tett vallomása egészét is az értékelési körébe kellene vonnia, amelynek lényege az, hogy a végszámla kibocsátását lehetővé tevő teljesítési igazolás aláírására azért került sor, mert a BKV számára a 30 napos próbaüzem rendben lezajlott. Sajnálatos módon, ez a feltevésem biztosan nem helytálló, ebben az esetben ugyanis az ügyészségnek erre a vádpontra nézve a vádbeszédében felmentésre vonatkozó indítványt kellett volna tennie, és ha csak emlékeim nem csalnak, a végindítvány tartalma mintha ettől eltérő lett volna.

 

  • A másik lehetőség, hogy a vádhatóság úgy döntött a IV. rendű vádlott fenn nem tartott nyomozati vallomása helyett, mégis csak elfogadja B.. Zsolt tárgyaláson tett vallomását. Attól tartok azonban, hogy ez sem állhat az ügyészi vádmódosítás hátterében, ennek ugyanis a végindítvány szempontjából az előzővel egyező következménnyel kellett volna járnia. 

 

  • Bevallom, az előzőeken kívül más magyarázatot nem találtam az ügyészség eljárására. Azt ugyanis nem feltételezhetem, hogy a vádhatóság belátta, nem lehet a vádirati tényállásban úgy nevesíteni valakinek a - megalapozottsága esetén bűncselekményt megvalósító - magatartását, hogy közben az adott személyt a nyomozás során egyáltalán nem, a bíróságon pedig tanúként hallgatták meg. Ha ugyanis az ügyészség ezt a büntetőeljárásjogi alapelvet a magáévá tett volna, akkor dr. B.. László sem szerepelhetne az I/A/21.-es vádpont egyik főszereplőjeként, amire a későbbiekben még részletesen kitérek.

 

Összefoglalva csak azt mondhatom, az ügyészi vádmódosítás indokai előttem ismeretlenek.

 

Mindazonáltal ügyész úr a vádbeszédében dr. Sz.. György tanúvallomására és M..-H.. Éva nyomozati vallomására utalva hivatkozott E.. Ajtony sms-ben küldött fenyegetéseire, mint az I. rendű vádlott bűnösségét közvetve alátámasztó, B.. Zsolt által a nyomozásban felemlegetett bizonyítékra. A IV. rendű vádlottal 2010. március 16-án felvett jegyzőkönyvben a dátum és a pontos szöveg megjelölésével olvasható az a fenyegetés, melyet a C.C. Soft. Kft. ügyvezetője küldött B.. Zsoltnak. Csakhogy az elektronikus üzenet olyan időpontban keletkezett, amely nem állhat összefüggésben Hagyó Miklós állítólagos utasításával. Emlékeztetek rá, a vád szerint Hagyó Miklós az utasítást 2007. november végén vagy december elején adta és a teljesítés - amint arra ügyész úr a vádbeszédében hivatkozott is - még K.. előtt meg is történt. Ugyanakkor a szóban forgó sms-ek küldésének időpontja 2009 februárja. Ha 2007. K..a előtt a BKV kifizette a C.C. Soft Kft.-t, akkor a cég ügyvezetője ugyanezen célból 14 hónappal később nyilván nem intézett fenyegetéseket a IV. rendű vádlotthoz. Az ügyészi érvelés tehát téves.

 

b/3.1.) Itt utalok egyúttal az I/A/14. vádpontot érintő másik jelentős módosításra is, ami nem más, mint a biztosító berendezést készítő és üzemeltető osztrák Thales cégnek a vádirati tényállásból való teljes mellőzése. A vádmódosításnak ez az eleme kísértetiesen hasonlít arra, amit az előzőekben E.. Ajtony kapcsán elmondtam, és így magyarázatot az ügyészségnek erre a lépésére sem találtam.

 

Nézzük a tényeket:

 

A 2013. november 12. napi tárgyaláson ügyészi indítványra a bíróság tanúként hallgatta meg a Thales GmbH Magyarországi képviselőjét M.. Györgyöt. A tanút a 2007. július 12. napi C.C. Soft-BKV szerződéskötés, illetve a nyomozás 2009. áprilisi elrendelése óta sem a rendőrség, sem az ügyészség nem hallgatta meg, a céget egyik hatóság sem kereste meg, nem kértek be tőlük iratokat, adatokat, információt. Ennek ellenére a 2012. január 10. napi vádirati I/A/14. vádpontja konkrétan nevesítette a céget, azt állítva, hogy a Thalessel való megegyezés hiánya miatt a BKV és a C.C. Soft Kft. közötti szerződés teljesítése már eleve lehetetlen volt.

 

A szerződéskötéshez képest nyolc, a nyomozás elrendeléséhez képest hat év után, az először a bíróságon meghallgatott tanú magával hozta azokat az eltelt idő alatt mindvégig a rendelkezésére álló okirati bizonyítékokat, amelyek cáfolják, sőt kizárják mind az eredeti, mind a már módosított vádirati történeti tényállásban foglaltakat. Hozzáteszem, M.. György tanúvallomása érdemben mindenben alátámasztotta az E.. Ajtony által a tárgyaláson előadottakat.

 

Megállapítható tehát, hogy amennyiben az eljáró hatóságok a nyomozás során megkeresték volna a vádirati tényállásban is hivatkozott cégeket, tőlük adatot kértek volna be, illetve meghallgatták volna a két cégképviselőjét, akkor ezzel a szerződéssel kapcsolatban vádemelés helyett, kizárólag a nyomozás megszüntetésére lett volna lehetőség.

 

b/4.) Rátérve az ügyészi vádbeszédnek E.. Ajtony vallomása szempontjából releváns részére, azt kell mondjam, ha arról van szó, hogy a vád verziója szerinti, feltételezett bűnös kapcsolatokat kell valamilyen spekulációval igazolni, az ügyészi képzelet szárnyalása nem ismer idő- és térbeli korlátokat. 

 

Nézzük ismét a tényeket:

 

E.. Ajtony a tárgyaláson azt mondta, hogy Hagyó Miklóst nem ismeri. Egyszer látta őt személyesen, T.. Péter volt pécsi polgármester temetésén, ahol a tanú is ugyanazon a szocialista frakció által szervezett területen tartózkodott, mint ő. E.. Ajtony azt is leszögezte, soha nem beszélt Hagyó Miklóssal. Ügyész úr nem mondta, de én mondom, ami egy kattintással megtudható: T.. Pétert 2009. február 6-án temették, 14 hónappal a vádbeli esemény után.

 

A tanú idézett kijelentéseiből meggyőződésem szerint nemcsak én, mint az I. rendű vádlott védője, hanem rajtam kívül senki más sem tudna a jelen büntetőeljárás szempontjából releváns következtetést levonni, különösen nem a tanú ügyvezetése alatt álló cég és a BKV közötti szerződésre nézve.

 

A vádhatóság azonban megoldotta ezt a lehetetlennek tűnő feladatot, és azt állítja, hogy az adott vádpont egésze a tanú hivatkozott nyilatkozatán alapszik, E.. Ajtony temetésről való beszámolójának tükrében ugyanis a tényállás valamennyi részcselekménye értelmet nyer.

 

Az ügyészség álláspontja szerint ugyanis az a körülmény, hogy Hagyó Miklós és E.. Ajtony ugyanazon a temetésen voltak, azt igazolja, hogy idézem: „nem egyszerű pártsemleges vállalkozóval állunk szemben, hanem olyannal, aki nyilvános rendezvényen és a tárgyaláson is kimutatta elkötelezettségét.” Ebből pedig az ügyészség szerint arra lehet következtetni, hogy E.. Ajtony „olyan vállalkozó volt, aki kapcsolatokat épített az éppen hatalmon lévő párt üzleti köreihez, és nem félt attól, hogy kapcsolatait kiaknázza.”(vádbeszéd 27-28. oldal)

 

A vádbeszédből idézett utolsó mondathoz kapcsolódva megjegyzem, nem tudom, mit szólna a vádhatóság tisztelt képviselője, ha napjainkban temetés helyett megnézne egy futballmérkőzést? 

 

A vádbeszédből idézett kijelentések jelentősége azonban természetesen nem ez, hanem a vádhatóságnak azon okfejtése, amely szerint, a kapcsolatok előzőek szerinti kiaknázása „nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kapcsolati láncban, vagy annak végén olyan személy fog intézkedni, aki személyesen ismeri a protekciót kereső vállalkozót”, a „magyarázat érvényességéhez pedig nem kell személyes kapcsolat a vállalkozó és az intézkedő főpolgármester-helyettes között.”(vádbeszéd 28. oldal)

 

A vádhatóság önellentmondó érvelését elfogadhatatlannak tartom.

 

Az ügyészség céljai egyértelműek. Az I. rendű vádlott terhére rótt vádirati tényállásból alapvetően hiányzik ugyanis az a motiváció, amiért Hagyó Miklósnak érdekében állt volna egy számára ismeretlen cég teljesítési igazolása érdekében bármiféle intézkedést is tenni.

 

A cselekmény elkövetését igazoló logikai láncolatnak ezt az alapvető hiányosságát az ügyészség is észlelhette, és ennek az űrnek a kitöltésére kapóra jött E.. Ajtony védői indítványra történő tárgyalási meghallgatása.

 

Tény, hogy a vádhatóság részéről a 2012. január 10. napi vádemelést követően sem merült fel igény a C.C. Soft Kft. képviselőjének tanúkénti kihallgatására.

 

Kérdésként merül ezért fel bennem, ha a III. rendű vádlott védője nem indítványozta volna a tanú meghallgatását, vagy arra bármilyen oknál fogva nem kerülhetett volna sor, akkor most az ügyészség a vádbeszédében mire alapozta volna a „C.C. Soft kivételezett helyzete” elnevezésű fejezetét?

 

Mennyire lehet objektíve megalapozott az ügyészségnek ez az érvelése, ha maga az ügyészség a tanútól Hagyó Miklósra, illetve a vádbeszédben feltételezett politikai elköteleződésére nézve semmit sem kérdezett?

 

Tisztességesnek tekinthető-e a vádhatóságnak azon eljárása, hogy azt az E.. Ajtonyt, akinek a meghallgatását az ügyészség a maga részéről szükségtelennek tartotta, utóbb arra használja fel, hogy az I. rendű vádlott terhére rótt vádat politikailag megalapozza, és eközben a tanú személyéről és az üzleti életben végzett tevékenységéről is - meggyőződésem szerint E.. Ajtony személyiségi jogait csorbító - értékítéletet alkot? Ráadásul mindezt úgy, hogy mivel a tanú a vádbeszédben hallottakról tudomást sem szerez, a szóban forgó állításokkal szemben védekezni sem tud.

 

Az ügyészség érvelése mindemellett önellentmondó is. Amíg ugyanis egyfelől abból von le következtetést, hogy Hagyó Miklós és E.. Ajtony egy temetésen tartózkodtak, addig azt saját maga sem állítja, hogy találkoztak, vagy ismerték volna egymást, hanem épp ellenkezőleg, arra hivatkozik, hogy az ügyészség magyarázatának elfogadásához a felek személyes kapcsolatára, vagy kölcsönös ismeretségére sincs szükség. 

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Nyomatékosan felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy miközben a vádhatóság a vádbeszéde kezdetén hosszasan érvelt a vádlottak tárgyaláson tett vallomásával szemben a mellett, hogy jelen büntetőeljárás nem koncepciós per, és nélkülöz bármiféle politikai motivációt, addig e közben az ügyészség saját maga az, aki Hagyó Miklósnak a vádirat I/A/14. vádpontban való felelősségre vonását, kizárólag politikai okokra alapozva kívánja megállapíttatni a bírósággal.

 

c) dr. Sz.. György:

 

A vádhatóság ugyancsak a IV. rendű vádlott nyomozati vallomásának alátámasztására, és egyúttal mint az I. rendű vádlott terhére rótt vádat igazoló közvetett bizonyítékra hivatkozik dr. Sz.. György tanú vallomásaira, azt állítva, hogy a CC Soft Kft. ügye szempontjából nem az a fontos, hogy mit tudott a tanú rendszer működéséről, vagy működésképtelenségéről, hibáiról, hanem hogy jogi igazgatóként milyen lépéseket tett vagy nem tett a rendszer hibáiból fakadó igények érvényesítése érdekében, és intézkedésének vagy intézkedése elmaradásának mi volt az oka. A vádhatóság arra is hivatkozott, hogy a tanú konkrétan emlékezett egy olyan találkozóra, amelyen a BKV egy másik jogásza társaságában találkozott a C.C.Soft Kft. ügyvezetőjével, és a tárgyaláson kötbér igényt próbáltak meg érvényesíteni.

 

A vádhatóság ez esetben sem tárta fel maradéktalanul az igazságot.

 

Dr. Sz.. György a tárgyalási vallomásában részletesen nyilatkozott a nyomozati vallomásai körülményeiről, amit a vádhatóság a tanú vallomásainak értékelése során következetesen ignorál. A perbeszédem kezdetén az ezzel kapcsolatos álláspontomat már részletesen kifejtettem, amit itt és most nem kívánok megismételni, csupán utalok arra, hogy az ügyészség az I/A/14-es vádpont kapcsán is úgy kíván hivatkozni a tanú vallomásának egyes kijelentéseire, hogy közben a tanú a vallomásának a vádhatóság meggyőződésén kívül eső részét nem létezőnek tekinti.

 

c/1.) Dr. Sz.. György nyomozás során tapasztaltakról tett tárgyalási vallomását, mindenesetre az a tény is alátámasztja, hogy a tanú nyomozati vallomása a vádhatóság hivatkozásával szemben számos ellentmondást hordoz, amelyek közül a következőkre hívom fel a figyelmet.

 

A tanú a nyomozás során a saját feladatköréről azt mondta, önállóan a perképviselet tartozott az általa irányított Igazgatósághoz, majd hozzátette, amíg ő a BKV-nál dolgozott „a C.C. Soft ügy volt az emlékezetes” Ezt követően a tanú arról is beszámolt, hogy B.. Zsolt megbízott vezérigazgató kérésére behívta a cég vezetőjét annak érdekében, hogy megbeszéljék, vagy visszafizetnek a BKV-nak több millió forintot a nem megfelelő teljesítés miatt, vagy peres útra terelik az ügyet. Elmondása szerint ez a megbeszélés, amin rajta kívül dr. T.. István akkori osztályvezető - későbbi jogi igazgató - is részt vett, 2008 év végén vagy 2009 év elején volt, és jegyzőkönyv is készült róla. (31.821. oldal 7. bekezdés)

 

Ezek után azonban a tanú vallomása szerint hiába tájékoztatta arról a IV. rendű vádlottat, hogy a cég nem hajlandó fizetni, a megbízott vezérigazgató azt válaszolta neki, idézem: „mégsem indítjuk meg a pert a C.C. Soft ellen, mert a vezetője a Hagyó embere, és előzőleg csak erős felindultságában mondta, hogy menjünk perre. (31.821. oldal 8. bekezdés)

 

Azt megelőzően, hogy a tanú ezen kijelentéseit cáfoló okirati bizonyítékokra rátérnék, szükségesnek tartom kiemelni a tanú vallomásában megjelenő ellentmondásokat:

 

a) A tanút a BKV Jogi Igazgatójának nevezték ki azzal a feladattal, hogy alakítson ki egy egységes Jogi Igazgatóságot. Megítélésem szerint ez a feladat szép és megtisztelő kihívás bármely jogász számára, legyen akár fiatal, akár idősebb szakember. Ennek ellenére a tanú emlékezetes élményként nem ennek a részleteiről, az ezzel kapcsolatos esetleges sikereiről számolt be, hanem érthetetlen oknál fogva a C.C. Soft Kft.-ről beszélt.

 

b) Ellentmondást látok abban is, hogy ha a tanú elmondása szerint ebben az ügyben végül nem fordultak a bírósághoz, nem indítottak polgári pert, akkor az önálló perképviselettel kapcsolatban miért ezt az ügyet tartotta emlékezetesnek, hiszen itt ilyen feladatot el sem kellett látnia.

 

c) Ugyancsak kérdéses, hogy a tanú, aki a rendőrségi eljárás kezdetén a BKV kijelölt kapcsolattartója volt, miért nem csatolta be az általa előadottak szerint a C.C. Soft Kft. vezetőjével lezajlott megbeszélésről készült jegyzőkönyvet? Nyilvánvalóan a kihallgatása időpontjában a tanú nem volt abban a helyzetben, hogy bármilyen iratot is becsatoljon, azonban a rendelkezésre álló nyomozati iratokból nem állapítható meg, hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyészség tett-e lépéseket a hivatkozott jegyzőkönyv beszerzése érdekében.

 

d) A nyomozati irat 3. kötet 1.619. oldalán található továbbá a 2010. május 13. napján kelt és a dr. Sz.. Györgyöt követő dr. T.. István jogi igazgató által a BRFK-nak, egészen pontosan az ügy egyik előadójának, dr. D.. Istvánnak írt levél, melyben dr. T.. István arról számol be, hogy 2008 év végén vagy 2009 év elején levélben tájékoztatta a BKV a C.C. Soft Kft.-t a teljesítésével kapcsolatos problémákról és azt követően később volt egy személyes egyeztetés, melyen ő maga is részt vett, de arról jegyzőkönyv, emlékeztető nem készült. Azt is kifejtette, hogy a C.C. Soft Kft. vezetője érdemben nyilatkozott a BKV igény bejelentésével szemben, nem ismerte el a hibás teljesítést, és azt közölte, hogy álláspontja szerint a BKV a teljesítési igazolás aláírásával a munkákat átvette. Ezek után pedig 2009 nyarán a C.C. Soft Kft. jelentett be igényt a BKV-val szemben az üzemeltetéssel kapcsolatos költségei megtérítései érdekében.  

 

A BKV akkori és későbbi jogi igazgatójának előadása között tehát alapvető ellentmondások vannak:

  • 2008 év végén vagy 2009 elején írásbeli felhívás, vagy személyes megbeszélés volt?
  • mikor zajlott le a személyes megbeszélés?
  • készült-e erről bármilyen okirat, amely rögzítette az ott elhangzottakat?
  • a C.C. Soft Kft. vezetője pontosan milyen álláspontot képviselt az ügyben, illetve milyen intézkedéseket tett?
  • mi az oka annak, hogy dr. T.. István, aki már akkoriban is a Jogi Igazgatóság osztályvezetője volt és okirattal igazolhatón ügyintézőként járt el a probléma megoldásában, egyetlen szóval sem említi a történtekkel kapcsolatban az I. rendű vádlott nevét? (nyomozati irat, mellékletek Cég 44. kötet 3.969. oldal)

 

Mindebből pedig az is következik, hogy a peres eljárás elmaradásának oka a két különböző előadás alapján, más-más módon határozható meg.

 

Véleményem szerint a két jogi igazgató előadásának értékelésekor nyomatékosan figyelemmel kell lenni azok keletkezésének körülményeire: dr. Sz.. Györgyöt az általa előadott körülmények között, kilenc hónap előzetes letartóztatás után hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség, dr. T.. István a BKV jogi igazgatójaként a rendőrség megkeresésére ad tájékoztatást az ügy állásáról. Azt hiszem nem szükséges részleteznem, melyikük nyilatkozathatott szabadabban, és egyúttal talán befolyástól mentesen is.  

 

c/2.) A tanú állításait cáfoló konkrét okirati bizonyítékokat az I. rendű vádlott a IV. rendű vádlott időközben fenn nem tartott nyomozati vallomására tett észrevételében, valamint a dr. Sz.. György nyomozati vallomására tett észrevételében részletesen bemutatta. Itt és most csupán ezért csupán arra utalok, hogy a szóban forgó okiratok az utastájékoztató projekt kapcsán a BKV részéről eljáró személyek, így a Jogi Igazgatóság, a Beruházási Főosztály, a Logisztikai Főosztály, az ügyfélszolgálat, illetőleg a C.C. Soft. Kft. munkatársai és jogi képviselője közötti levelezést jelentik, és egyúttal jelzem, hogy az iratok a céges iratok melléklet cég40 és cég44-es köteteiben találhatóak.

    

     A hivatkozott okirati bizonyítékok tükrében az alábbiakat állapíthatjuk meg:

 

  • Dr. Sz.. Györgyöt elsőként N.. Gábor Beruházási főosztályvezető kereste meg 2008. június 16. napján és kért jogi segítséget a helyzet megoldására, mellyel kapcsolatban június 27. napján el is készült a jogi állásfoglalás. Ebben a Jogi Igazgatóság kifejti, hogy peren kívüli egyezségre kellene jutnia a feleknek, különben jelentős hátrány érné a BKV-t, és ennek megfelelően egy jogászok jelenlétében zajló megbeszélésre tettek javaslatot. Ezt tehát azt jelenti, hogy dr. Sz.. Györgyöt nem B.. Zsolt, hanem N.. Gábor kereste meg, az általa vezetett Jogi Igazgatóságnak pedig már ekkor is az volt a szakmai véleménye, hogy kerülni kell a pereskedést a C.C. Soft. Kft.-vel.

 

  • az is megállapítható, hogy ezek után 2008. szeptember 19. napján fordult T.. Péter, mint Logisztikai Főosztályvezető dr. Sz.. Györgyhöz és intézkedését kérte a hibás teljesítés jogi útra történő terelése érdekében, az ehhez szükséges iratok pedig szeptember 22. napján lettek megküldve a részére. A 2008. november 3. napján elkészült újabb jogi állásfoglalásban, melyen a korábban már hivatkozottak szerint dr. T.. István szerepel ügyintézőként, a Jogi Igazgatóság újból azt az álláspontját fejti ki, hogy egy esetleges polgári jogi jogvita esetén a bíróság a BKV számára hátrányos döntést is hozhat, és a szerződéstől való elállást javasolja. Hozzátéve ugyanakkor ismételten azt is, hogy a két cég közötti viszony megromlása, a C.C. Soft. Kft. addig teljesített kvázi üzemeltetési tevékenységnek hiányában a rendszer működését teljesen ellehetetleníti.  

 

Dr. Sz.. György a polgári peres eljárást tehát 2008 novemberében továbbra sem támogatta.

 

Utalok a C.C. Soft Kft. részéről eljáró N.. Sándor projektvezető által 2008. november 22. és 24. napjain többek között P.. Flóriánnak, illetve dr. T.. Istvánnak írt e-mailekre is, amelyben N.. Sándor rögzíti, hogy az alkalmazás további sorsa aggodalommal tölti el, mivel egyfelől a BKV a rendszer üzemeltetését 2008. november 22. napjáig nem vett át, másfelől az üzemeltetést jelenleg végző C.C. Soft Kft. a rendszer további támogatására, üzemeltetésére megkeresését nem kapott. Utóbbi körülményre tekintettel ezért a BKV döntéshozó pozícióban lévő munkatársait arra kérte, vegyék fontolóra az utastájékoztató további működtetése szempontjából szükséges, halaszthatatlan lépések hasznosságát és a szükséges intézkedéseket mihamarabb tegyék meg. (céges iratok melléklet cég 40. kötet 1.803., 1.809. oldal)

 

  • Az ezek után 2009. május 14. napján a C.C. Soft. Kft. jogi képviselője által írt fizetési felszólításban semmilyen nyoma nincs a tanú által hivatkozott 2008 év végén vagy 2009 elején történt személyes megbeszélésnek.

 

  • Ennél is lényegesebb azonban, hogy a Belső Ellenőrzési Osztály által készített 2. számú vizsgálati jelentés 1. mellékletét képező időrendi táblázatban, - mely a BKV és a C.C. Soft. Kft. közötti szerződés megkötésétől kezdve minden egyes eseményt, intézkedést tartalmaz - sincs semmilyen utalás arra, hogy dr. Sz.. és dr. T.. személyes egyeztetést folytatott volna a C.C. Soft Kft. vezetőivel. (nyomozati iratok 2. kötet 1089-1091. oldalak)

 

Utalok arra is, hogy a IV. rendű vádlott fenn nem tartott nyomozati vallomásában saját maga is más időpontot jelölt meg, mint amiről a tanú beszámolt, és úgy nyilatkozott, hogy „később 2009 tavaszán” utasította a Jogi Igazgatóságot a jogi eljárás lefolytatására, aminek egyébként az előzőek tükrében szintén nincs semmilyen nyoma. (nyomozati irat 64. kötet, 41.737. oldal utolsó bekezdés)

 

Összefoglalva: 1. dr. Sz.. György nem B.. Zsolttól értesült a C.C. Soft Kft. és a BKV között fennálló helyzetről, 2. nincs nyoma 2008 év végén vagy 2009 év elején tartott személyes megbeszélésnek - írásbeli megkeresésnek sem, 3. nem egyoldalú igényről volt szó, hanem a C.C. Soft. Kft. is érdemi jogi álláspontot fejtett ki az ügyben a BKV követelésével szemben, 4. a Jogi Igazgatóság már 2008 júniusában, majd azt követően is azon az állásponton volt, hogy kerülni kell a polgári peres eljárást, mivel az visszájára fordulhat és jelentős anyagi kárt okozhat a BKV számára, 5. a rendszer további működtetése érdekében mindenképpen célszerűnek mutatkozott a C.C. Soft. Kft.-vel való viszony rendezett körülmények közötti fenntartása.

 

Figyelemmel dr. Sz.. György tárgyaláson tett vallomására a következő időbeli sorrend is nyomatékos jelentőséggel bír: 

 

  1. 2009. július végén B.. Zsolt közös megegyezéssel távozott a BKV-tól.
  2. 2009. augusztus 31. napján az I. rendű vádlott lemondott a BKV felügyeletéről.
  3. 2009. december 4. napján dr. Sz.. Györgyöt őrizetbe vették, majd elrendelték az előzetes letartóztatását.
  4. 2010. január 19. napja és február 1. napja között zajlott a BKV-nál a 2. számú belső ellenőrzési vizsgálat, mely a C.C. Soft. Kft. és a BKV között megkötött szerződést vizsgálta. Itt jegyzem meg, hogy a belső ellenőrzés által készített jelentés 3. oldalának 4. bekezdésében olvasható jogi véleményre való hivatkozás egyértelműen mutatja, a vizsgálatot végzők egyoldalúan szelektáltak a rendelkezésükre álló információkból, így a jogi vélemények tartalmából is. Továbbá, annak ellenére, hogy a belső ellenőrzés kifogásként rögzítette 2010. február 1. napján azt, hogy a BKV addig semmilyen jogérvényesítési eszközzel nem élt, a BKV dr. T.. István előzőleg hivatkozott 2010. május 13. napján kelt e-mail üzenetéig továbbra sem tett jogi lépéseket az ügyben, sőt erre tudomásom szerint azt követően sem került sor.
  5. 2010. február 8. napján tett feljelentést a BKV a C.C. Soft Kft.-vel megkötött szerződés ügyében.
  6. Mindeközben 2010. február 12. napján, 2010. március 6. napján és 2010. március 19. napján a Magyar Nemzetben részletes cikkek jelentek meg a témában, köztük a B.. Zsolt által a Magyar Nemzetnek adott interjúval.

 

Megállapítható tehát, hogy dr. Sz.. Györgynek B.. Zsolt távozása után öt hónapja, az I. rendű vádlott BKV felügyeletéről történő lemondása után pedig 4 hónapja lett volna arra, hogy jogi eljárást kezdeményezzen a szerződéssel kapcsolatban, de erre annak ellenére nem került sor, hogy ebben az időben dr. Sz.. György volt kijelölve a BRFK-val való kapcsolattartásra.

Ezt követően, amikor a belső ellenőrzés vizsgálata lezajlik, a tanú már nem állt a BKV-val munkaviszonyban, így annak eredményéről kizárólag a sajtóból értesülhetett ugyanúgy, mint a feljelentés megtételének tényéről, tartalmáról.

 

d) M..-H.. Éva:

 

A vádhatóság az I. rendű vádlottal szembeni vád közvetett bizonyítékaként hivatkozik a VI. rendű vádlott nyomozati vallomásaira, amelyek közül a 2011. februári és áprilisi vallomásai jelentőségét hangsúlyozza. Azt a tényt, ugyanakkor a vádhatóság sem vitatta, hogy a VI. rendű vádlottnak beosztásából adódóan a HÉV utastájékoztató projektre semmilyen rálátás sem lehetett.

 

A vádhatóságnak ez a hivatkozása, a VI. rendű vádlott nyomozati vallomásai kapcsán felmerült, súlyos törvényességi anomáliák mellett, több mint figyelemre méltó.

 

Nézzük ismét a tényeket:

 

A VI. rendű vádlott már a nyomozás során, a 2011. szeptember 14. napi kihallgatásán a korábban tett valamennyi vallomását visszavonta, (65. kötet, 37.959/B. oldal), amit később a tárgyaláson (2013. január 17. és 2013. február 26.) is megerősített, hozzátéve, hogy a Törvényszéken tett vallomását tartja fenn.

 

Jelzem, a VI. rendű vádlott a tárgyaláson tett vallomásában részletesen beszámolt a nyomozati eljárás során foganatosított kihallgatásai körülményeiről, így hangsúlyozta, hogy az általa visszavont vallomásai felvétele során irányított kérdésekre kellett válaszolnia, és a hatóságok által meghatározott cél egyértelműen Hagyó Miklós volt. A VI. rendű vádlott arról is beszámolt, hogy a hatóságok kérdései csak akkor váltottak irányt, amikor már sírva kérte, higgyék el neki, hogy tényleg nem tud Hagyó Miklósra olyan terhelő vallomást tenni, amit bizonyítékokkal alá is tudna támasztani, vagy ténylegesen igaz is lenne:

 

Ilyen előzmények tükrében kell tehát megvizsgálnunk a vádhatóság által hivatkozott 2011. februári és április jegyzőkönyveket.

 

A jegyzőkönyvek törvényességével szemben felmerült aggályok:

 

d/1.) A VI. rendű vádlott a tárgyaláson tett vallomásában részletesen beszámolt arról, hogy az eljárás nyomozati szakaszában a személyi szabadsága visszanyerése érdekében milyen lépésekre kényszerült, így azt is kifejtette, úgy tudja, a kihallgatásairól készült jegyzőkönyvek egy része titkosítva lett.

 

Hosszan elemezhetném a M..-H.. Éva kihallgatásai során történt jegyzőkönyvezés anomáliáit, mert van belőle bőven, de nem teszem. Néhány megjegyzésem azért van, mert az ügyészség éppen azon jegyzőkönyvek tartalmának tulajdonít bizonyító erőt, amelyek a védelem szerint kifogás alá esnek. Mint utóbb kiderült, a jegyzőkönyvek egy részének a dátumozásánál elírások történtek, a 2010. február 3-án a Központi Nyomozó Főügyészségen felvett jegyzőkönyv 2011. február 3-án, a 2010. február 9-ére keltezett jegyzőkönyv pedig 2011. február 9-én készült. A 2011. február 9-én felvett jegyzőkönyv később, már a tárgyalási szakaszban került elő, azt az ügyész a 2013. február 26-án tartott tárgyaláson adta át, ugyanakkor, mint említettem, a dátum rajta egy évvel korábbi.

 

Ugyanezen a tárgyalási napon, 2013. február 26. napján továbbá az ügyészség becsatolta a M..-H.. Éva 2010. február 3. napján délután tartott kihallgatásáról készült „eredeti” kék tollal aláírt jegyzőkönyvet is, ami azonban nyilvánvalóan eltért a védelem rendelkezésére bocsátott DVD-n található másolati példánytól, vagyis nem annak az eredetije. Mint kiderült, ebből a jegyzőkönyvből a bíróságnak is csak másolati példány állt a rendelkezésére.

 

A történtek indokolásaként az ügyészség előadta: az ügy akkori előadó ügyészének munkahelyi naptárából meg tudták állapítani, hogy M..-H.. Éva kihallgatása valóban 2011. február 9. napján volt, a jegyzőkönyv két, eredeti aláírásokkal ellátott példánya pedig az irattárból került elő, ahová az iratkezelési szabályzat megszegésével kerültek. Utóbbi okaként az ügyészség arra hivatkozott, hogy az ügyben eljáró ügyész a jegyzőkönyveket más iratokkal összefogva kezelte és elmulasztotta azokat a nyomozati iratban elhelyezni, ebből kifolyólag a nyomozati iratokat később rendező és összefűző ügyészségi dolgozó azok létezéséről nem tudhatott.

 

Észleltük, hogy míg a bíróság rendelkezésére álló nyomozati iratban a VI. rendű vádlott nyomozati anyagának számozása 42.600-al kezdődik, az elvileg ugyanarról az eredetiről készült, nekünk átadott másolat 37.749.-es számozással indul, olyan feljegyzést pedig nem találtunk a részünkre átadott iratban, amely erre az eltérésre magyarázatot adhatna. Kérdés, mi vezethette az ügyészséget, hogy a nyomozás lezárását és az iratok összefűzését, beszámozását követően azokat szétbontotta, esetlegesen újabb iratokat helyezett-e el, vagy vett ki, vagy csak egyszerűen átstrukturálta a VI. rendű vádlottra vonatkozó egész anyagot?

 

E kérdésre nincs válasz.

 

Ügyész úr a vádbeszédében kitért a jegyzőkönyvezés és az iratkezelés ügyészségi problémáira, hozzátéve bár a 2011. február 9. napi jegyzőkönyv iratból való kihagyása valóban jelentős mulasztás, azonban ez a jegyzőkönyv nem sok olyan vallomásrészt tartalmaz, amiről a gyanúsított ne beszélt volna más vallomásaiban, így az a tény, hogy a vádlottak ezt a jegyzőkönyvet csak a bírósági szakban kapták meg, a védekezéshez való joguk gyakorlását lényeges mértékben nem korlátozta.

 

Tisztelt Törvényszék!

 

Miről is van szó? A jelen ügyben a vádhatóság egyrészt a vádbeszéde végén arra hívja fel a figyelmet, hogy a maximálisan kiszabható szabadságvesztés büntetés mértéke növekedésének nemcsak elméleti jelentősége van, másrészt ahhoz kapcsolja a Központi Nyomozó Főügyészség által foganatosított kihallgatás megtörténtének tényét és hitelességét, hogy milyen bejegyzés található az ügy előadójának munkahelyi naptárában.

 

Erősen bízom abban, hogy nem csak számomra tűnik ez aránytalannak.

 

Az ügyészség ugyanis voltaképpen azt mondja, hogy egy büntetőeljárás során nincs jelentősége annak, hogy a nyomozás során kit, mikor hallgatnak ki és ott mit mondott, hogy a kihallgatásról felvett jegyzőkönyv - ami jelzem, közokirat - milyen adatokat tartalmaz, és azok az adatok tükrözik-e valóságot. Ha a vádhatóságnak ezt az álláspontját elfogadnánk, akkor ez a büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezéseinek és alapelveinek a kiüresedéséhez vezetne, és lényegében egy ügy kimenetelét az igazság helyett, kizárólag attól tenné függővé, hogy mi a vádhatóság meggyőződése.

 

d/2.) A 2011. április 20. napi jegyzőkönyv:

 

Amellett, hogy a VI. rendű vádlott a 2011. április 20. napi nyomozati vallomását már 2011 szeptemberében, a nyomozás alatt visszavonta, egy mondat erejéig arra is ki kell térnem, amire a VI. rendű vádlott 2013. január 22. napi tárgyalási meghallgatása során már utaltam.

 

A szóban forgó jegyzőkönyv azon ritka kivételek közé tartozik ugyanis, amely nem csak az irányított kérdésekre adott válaszokat, hanem magukat a kérdéseket is tartalmazza.

 

Az I. rendű vádlott védőjeként az a határozott álláspontom, hogy a 2011. április 20. napi kihallgatáson eljáró ügyész úgy tette fel a kérdéseket, hogy az a minimális szakmai követelményeknek sem felel meg.

 

Az ügyész ugyanis ahelyett, hogy M..-H.. Évát az objektív tényekről kérdezte volna, lényegében a IV. rendű vádlott nyomozati vallomásában foglaltakat kérte rajta számon, azt a hamis látszatot kelte, mintha a IV. rendű vádlott - mára fent nem tartott és senki, illetve semmi által alá nem támasztott vallomásai - megdönthetetlen, és sziklaszilárd tényeket tartalmaznának.

 

Az ügyészségnek ez az eljárása nem csak a tisztességes eljárás jogának gyakorlásába üközik, hanem egyúttal a hatályos büntetőeljárási törvény konkrét rendelkezését is sérti. A Be. 180. § (1) bekezdése ugyanis egyértelműen kimondja, hogy nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés.

 

Nincs kétségem a felől, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség eljáró ügyésze pontosan ismerte a Be. idézett rendelkezését, a kérdés csupán az, hogy miért döntött úgy, hogy mégis a törvényi előírással ellentétes módon jár el.

 

Ez is olyan kérdés, amelyre a vádbeszédből közvetlenül választ nem kaptunk, azonban ügyészség vádbeszédben elhangzott okfejtését hallgatva, amelynek alap- és záróköve minden esetben az I. rendű vádlott bűnössége volt, megismerhettük azt a gondolkodásmódot, amelyet nem a bizonyítékok meggyőző ereje, hanem a bűnösségbe vetett megingathatatlan hit határoz meg.

d/3.) A C.C. Soft Kft.:

 

M..-H.. Éva a nyomozás során kétszer beszélt a vádirat I/A/14. vádpontjába foglalt C.C. Soft Kft.-ről, illetve a cégnek a nyomozás során meg nem hallgatott ügyvezetőjéről, E.. Ajtonyról, a nevezetes és állítólag 2011. február 3-án délután lefolytatott kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben, valamint a szintén több furcsaságot tartalmazó 2011. április 20. napi kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben. (nyomozati irat 65. kötet 37.923/B-37.925/A oldal, illetve 37.951/A oldal)

 

Leszögezem, hogy a BKV és a C.C. Soft Kft. között létrejött szerződés teljesítésének a vádirati tényállás szempontjából releváns állomásai 2008 februárjának időszakára, tehát arra az időre, amikor a VI. rendű vádlott megbízási szerződést kötött a Fővárosi Önkormányzattal, már rég lezárultak, hiszen 2008. február 12. napján már a C.C. Soft Kft. második számlája is kifizetésre került. Tény az is, hogy a VI. rendű vádlott mind a két esetben arról számolt be, hogy B.. Zsolt megbízott vezérigazgatótól hallott a C.C. Soft Kft.-ről és E.. Ajtonyról. Erre az eseményre csakis 2008. február 19. napját, vagyis B.. Zsolt megbízott vezérigazgatóvá történő kinevezését követően kerülhetett sor.

 

Ezekből a tényekből kifolyólag, a VI. rendű vádlott érdemben semmiképpen sem tudott nyilatkozni a vádiratban foglaltakról. Hozzáteszem, M..-H.. Éva valójában nem is beszélt a vádirati tényállás szerinti szerződésről, csak annak meghosszabbításáról, ami a vádnak nem tárgya.

 

Felhívom ugyanakkor a figyelmet arra a tényre, hogy a VI. rendű vádlott a C.C.Soft. Kft. kapcsán az I. rendű vádlott nevét egyik kihallgatása alkalmával sem ejtette ki, sőt Hagyó Miklósra az adott projektet érintően semmilyen összefüggésben sem hivatkozott. A VI. rendű vádlott azt is határozottan kijelentette, hogy a C.C. Soft Kft.-hoz köthető teljesítési igazolásról nem volt tudomása és arról B.. Zsolttal soha nem is beszélt.

 

Összegezve tehát kijelenthető: a vádhatóság okfejtésével szemben, a VI. rendű vádlott nyomozati vallomásai valójában semmilyen mértékben nem támasztják alá az I. vádlott terhére rótt cselekmény elkövetését, sőt épp ellenkezőleg cáfolják azt, és egyúttal tovább bővítették az ellentmondások amúgy is igen gazdag körét.

 

e) A.. Attila:

 

1.) A vádhatóság úgy látja, hogy A.. Attila lényegében visszavont nyomozati vallomása egy pontban támasztja alá a IV. rendű vádlott nyomozati vallomását. Abban, amit az ügyészség úgy aposztrofált, hogy a III. rendű vádlott egy, most idézem: „lobbikör” kérésére 2007 nyarán érdeklődött a C.C. Soft Kft. szerződéséről, a tájékoztatást megkapta és továbbította, a kérést megelőzően azonban a cég nevét nem is hallotta, és a jelzett céggel a kérés teljesítését követően sem volt dolga. (vádbeszéd, második nap 2. oldal)

 

Nézzük a tényeket:

 

A III. rendű vádlott 2010. március 19-ei kihallgatásán egyetlen szót sem ejtett semmiféle „lobbikörről”, ezt a kifejezést kizárólag a vádhatóság használja, ráadásul úgy, hogy annak tartalmát vagy értelmét nem magyarázza meg. Mint jeleztem már, autentikus forrásból, azaz ügyész úrtól nem tudhatjuk meg, pontosan kire, kikre gondol. Mivel pedig megfelelő fordítókulcs hiányában a lobbikör fogalmával együtt a tagjai is ismeretlenek maradnak, így arról sem szerezhetünk tudomást, hogy az anonim személyeknek miért állt volna érdekében, a BKV HÉV utastájékoztató rendszerének tárgyában kötött szerződés iránt érdeklődni.

 

Szerencsénkre, a konkrét esetben a III. rendű vádlott jegyzőkönyvbe foglalt nyomozati vallomása megoldja a rejtélyt, kiről is van szó. Idézem: „Egy alkalommal a C.C. Soft szerződésére H-Sz.. J.. 2007 nyarán rákérdezett, ekkor érdeklődött az iránt, hogyan állunk a szerződéskötéssel... H nekem semmilyen utasítást nem adott ezen céggel kapcsolatban. Kérdésre elmondom, hogy nem emlékszem arra, hogy én ezen céggel kapcsolatban bármit is tettem volna.” (65. kötet 37.701/B oldal 5. bekezdés)

 

A III. rendű vádlott vallomása a továbbiakban a CC. Soft Kft.-re és a cég tevékenységére vonatkozó teljes ismerethiányról tanúskodik. (65. kötet 37.701/B-37.703/A oldal)

 

Ha az ügyészi interpretáció helyett a vallomást vizsgáljuk, a következő megállapításokat tehetjük:

1. A III. rendű vádlott a tárgyaláson fenn nem tartott nyomozati vallomásában személy szerint közölte, ki kereste meg őt. 

2. A III. rendű vádlott azt is hozzátette, hogy ettől a személytől a C.C. Soft Kft.-vel összefüggő utasítást nem kapott, neki pedig a céggel semmilyen dolga nem volt.

 

A kérdés ehhez képest az, milyen oka lehet annak, hogy a vádhatóság igazolhatóan mást állít, mint ami a jegyzőkönyvben szerepel? További kérdés az is, hogy az ügyészség képviselője milyen megfontolás alapján döntött úgy, hogy bizonyos, a jelen ügyben semmilyen minőségben, legfeljebb tanúként meghallgatott személyeket a vádban és/vagy a vádbeszédben a nevükön nevez, másokat csak a gazdasági pozíciójuk alapján azonosít, megint másoknak meg álnevet kölcsönöz.

 

Nem világos, és az eljárásban nem kaptunk választ rá, hogy ha a vádban és a feljegyzésben nevén nevezi F.. Gábort, S.. Zoltánt (5 vp.), C.. Gergőt (12. és 18. vp.), L.. Miklóst (16. vp.), a jelen vádpont „eredetijében” E.. Ajtonyt, miért nem tesz ugyanígy a II. vádpontban a Synergon vezetőjével, és miért válik H-Sz.. J..ból lobbikör.

 

A vádbeszédben hallottakkal szemben tény az is, hogy a III. rendű vádlott nyomozati vallomásában azt állította, nem kapott a C.C. Soft Kft.-re vonatkozó utasítást és nem is tett semmit a szerződéskötés érdekében, így az ügyészségnek az a megállapítása, hogy A.. Attila visszavont vallomása bizonyítékul szolgál a C.C. Soft Kft. érdekében történt befolyásolásra, egyszerűen nem igaz.  

 

2.) A vádhatóság iratellenes állítását további bizonyítékkal kívánta alátámasztani, nevezetesen egy, a IV. rendű vádlott által a tárgyaláson csatolt e-maillel. A szóban forgó és általa eredetileg A.. Attilának és D.. Zoltánnak 2007. június 29-én küldött elektronikus levél ügyész úr értelmezésében a következő.

 

A vádhatóság álláspontja szerint az e-mail jelentősége, hogy azt a IV. rendű vádlott az adott projektre vonatkozó pályázatok benyújtása után, de elbírálásuk előtt küldte közvetlenül A.. Attilának, és mivel ebben az időpontban a C.C.Soft Kft-nek még nem volt szerződése a BKV-val, ebből - legalábbis az ügyészség szerint - okszerűen következik, hogy a pályázat nyertesének kiválasztását a „lobbikör” befolyásolta. (vádbeszéd, második nap 2. oldal)

 

Szerencsénk van, mert egybevethetjük az ügyészi állítást a kézzelfogható bizonyítékkal.

 

Az akkori pozíciója szerint irodavezető IV. rendű vádlott a levélben azt rögzíti, hogy főnöke, D.. Zoltán vezérigazgató-helyettes kérésének eleget téve tájékoztatja a III. rendű vádlottat, mint a BKV vezérigazgatóját a tárgyi munka, vagyis az utastájékoztatóra vonatkozó projekt állásáról.

 

Ezt követően a IV. rendű vádlott összefoglalóan és bizonyos részletek kiemelésével bemutatta az adott HÉV szakasz infrastruktúra fejlesztésének kivitelezését. Kitér a Thalesre és a Thales részéről felmerült szoftverhibákra, valamint az új utastájékoztató kiépítése szükségességének kérdésére is. E körben annyi információt közöl a vezérigazgatóval, hogy 5 piaci szereplőtől kértek ajánlatot a rendszer szállítására, az árajánlatok beérkeztek, de egyéb technikai kérdéseket tettek fel 2007. július 2. napi határidővel, így csak azok beérkezését követően fogják elkészíteni a pályázókra vonatkozó végleges előterjesztést. További információkat közöl az utastájékoztatásról, és arról is mely vezetőkkel egyeztet az átállás okozta nehézségek kiküszöböléséről.

 

Az e-mailben egy árva szó sem esik a C.C. Soft Kft.-ről.

 

A vádhatóság spekulációját cáfolja D.. Zoltán tárgyalási vallomása is. A tanú az elébe tárt e-mailről elmondta azt a véleményét, hogy vezetői értekezleten beszélhettek a beruházásról, és a vezérigazgató ennek kapcsán kérhetett az aktuális állásról egy tájékoztatást, ami a dolgok természetes rendjének megfelelő, szokásos eljárási mód. Annak kapcsán, hogy az e-mail címzettje közvetlenül A.. Attila vezérigazgató volt, a tanú elmondta, normális dolog, hogy a vezérigazgató tudni akar a beruházás fejleményeiről, a levélben olvasható tájékoztatást pedig korrektnek tartotta.

 

Kiemelem végül a tanú tárgyaláson tett vallomásából, hogy D.. Zoltán hangsúlyozta, idézem: ez abszolút nem egy kivételes eset volt, A.. Attila vezérigazgató úr ideje alatt az e-mail használata elterjedt, hogy közvetlen módon kért, kapott más terület vezetője is a másik területtől tájékoztatást bizonyos kérdésekben, tehát ez abszolút nem volt kiugró vagy egyedi.”  

 

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthetjük, hogy az ügyészség álláspontjával szemben a szóban forgó e-mail, sem a III. rendű vádlott nyomozati vallomását, sem a IV. rendű vádlott nyomozati vallomását nem támasztja alá és semmiben sem igazolja a vád feltételezését.

 

Kérem, Hagyó Miklóst e vád alól felmenteni!