Horváth Éva VI. r.

 

“Azt a hangulatot, hogy egy hatalmi nyomás nagyon jól érzékelhető volt. Mind az ügyben eljáró hatósági személyek részére, akiknek a becsületét nem szabad, nem kell és nincs okunk kétségbe vonni, de a tudattartalomra hat egy ilyen nyomásnak a létezése, és ugyanígy az eljárás alá vontak, a tanúk és minden idézett annak tudatában, és annak tudomása mellett tesz vallomást, hogy egy ilyen akarat felette lebeg az ügynek.”

Dr. Bárándy Péter

 

Dr. Bárándy Péter perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 18., Motivált -e ez az eljárás a politika által? Azt lehet mondani, hogy igen. Hogy torzult-e az eljárás, a mi ránk vonatkozó szabályok tükrében, sajnos erre is azt lehet mondani, hogy igen. Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni. Ezek után a hatodrendű vádlott olyan börtönkörülmények közé kerül, amely megalapozott kártérítési igény érvényesítéséhez vezet. Ez az ügy, az első olyan ügyek egyike, ahol vita alakul ki arról, hogy az ügyet szabad-e elvonni a törvényes bírótól, szabad-e másik bíróságra deponálni. A végén az ügy itt marad, és természetesen nem a, és soha nem az eljáró bíróság ellen volt kifogásunk, hanem az ellen, ahogy a bírója elől máshová került el az ügy elbírálhatósága. Az ügynek a nyilvánosság előtti kezelése is olyan, ami egy politikai árnyékot vet rá.

Miért foglalkozom ezzel? Azért, mert választ kell adni arra, hogy bizonyos vallomásváltoztatások - amik minden büntetőügyben meg szoktak történni - , azok itt a változtatások indokát tekintve, hitelesek vagy sem. És mindaz, amit elmondtam, az túl azon, hogy motiválja az embert az is, hogy ne hunyjon szemet lényeges körülmények fölött, az által indokolt, hogy keresem erre a választ.  Akkor, amikor a bizonyítékokat,  a vallomásváltoztatásokat a tisztelt bíróság értékeli, ugyanúgy mint ahogy mi eljáró ügyész és védők, akkor ezt a hangulatot  az értékelés körébe kell vonni. Azt a hangulatot, hogy egy hatalmi nyomás nagyon jól érzékelhető volt. Mind az ügyben eljáró hatósági személyek részére, akiknek a becsületét nem szabad, nem kell és nincs okunk kétségbe vonni, de a tudattartalomra hat egy ilyen nyomásnak a létezése, és ugyanígy az eljárás alá vontak, a tanúk és minden idézett annak tudatában, és annak tudomása mellett tesz vallomást, hogy egy ilyen akarat felette lebeg az ügynek. És azt gondolom, ha ezt nem tagadjuk, mint ahogy meggyőződésem szerint nem tagadhatjuk, akkor a vallomásváltoztatásoknak a motivációját másként kell megítélnünk, mint ahogy általában tehetjük. Mert általában az a válasz, hogy a nyomozati vallomás az igazabb, hiszen ott kevesebb volt a felvilágosítás, és jobb volt az emlékezet, és a tárgyalási vallomás ehhez képest - jó, ezt elviekben is szoktuk jogászok vitatni, de a gyakorlat ez -, az eljárás későbbi szakában tett vallomás ennél hát támadhatóbb, és értéktelenebb. Meggyőződésem, hogy itt ezt megállapítani, az eddig elmondottak alapján nem lehet. De ha tovább olvassuk magát a vádiratot, akkor ott is ezeket a jeleket, nagyon jól kirajzoltnak láthatjuk.”

 

Kihallgatások

2010. január 8.

dr. D. István r.őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r.százados

11.19 a kihallgatás kezdete - 11.47 a vége

 

2013. január 17. Horváth Éva vallomása, Kecskemét: 2010. év januárjában meggyanúsítottak, ezt követően pedig részletes vallomást tettem Önként, majd 2010. év februárjában újra meggyanúsítottak és házkutatást tartottak nálam. Mindezt úgy, hogy a média előbb tudta mikor mi történik, mint én. Pedig a nyomozó hatóság még a címemet is összekeverte, annak ellenére, hogy 2010. januárban az otthonomból, a családom mellől állítottak elő hajnalban, februárban egy másik címre mentek ki értem és úgy hívtak fel telefonon, hogy mondjam már meg a pontos címemet, mert jönnének újra értem. Megadtam, majd ültem és vártam és olvasgattam a hírekben, míg odaértek, hogy házkutatás van nálam és előállítottak, stb. A nyomozást jól jellemzi az is, hogy amikor 2010 januárjában – véleményem szerint jogtalanul (de erre még kitérek) – zárolták a bankszámlámat, azt sem a nyomozó hatóság tájékoztatásából tudtam meg, hanem egy ismerősöm hívott fel, hogy a Magyar Televízió Híradójában bemondták és igaz-e ez? Ez minimum furcsának nevezhető…

 

2010. január 19.

dr. D. István r.őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r.százados

09.35 a kihallgatás kezdete - 15.23 a vége

 

2010. február 3.

dr. K. István

10.32 a kihallgatás kezdete - 11. 44 a vége,

 

2010. május 14.

dr. V-né dr. G. Éva r.százados

16.40 a kihallgatás kezdete - 16.59.a vége

őrizetbe veszik..május 17-ig,

házi őrizet május 26-ig, aztán előzetes

 

Dr. Bárándy Péter perbeszéde, Kecskemét, 2015. december 18.,Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni. Ezek után a hatodrendű vádlott olyan börtönkörülmények közé kerül, amely megalapozott kártérítési igény érvényesítéséhez vezet.”

 

2013. január 17. Horváth Éva vallomása, Kecskemét: Én egy átlagos, tisztességes, családjáért élő, normális, dolgos, családanya vagyok, aki talán rosszkor voltam rossz helyen, és ezért kerültem önhibámon kívül ebbe a méltatlan, igazságtalan, néhol tragikomikus helyzetbe. Ennek eredményeképpen 2010. május 14. napjától - 2010. május 17. napjáig 72 órás bűnügyi őrizetben, majd 2010. május 17. napjától – 2010. május 25. napjáig házi őrizetben voltam, ezt követően pedig 4 hónapon át, 2010. május 26. napjától – 2010. szeptember 22. napjáig voltam – embertelen, méltatlan körülmények között, igazi bűnözőkkel, ártatlanul – előzetes letartóztatásban. Míg a fiamat és élettársamat (ma már férjemet), valamint szüleimet, testvéreimet sem láthattam, csak havonta 1-szer körülbelül 1 órára, sőt gyermekemet és édesapámat, aki sajnos ezen eljárások miatt kapott agyvérzést, közel négy hónapig nem is láttam. Ezek már önmagában annyira megviseltek, hogy az eljárás miatt megromlott fizikai és pszichikai egészségi állapotom miatt pszichológushoz, neurológushoz, reumatológushoz, gerincorvoshoz, stb. kellett járnom, mely problémáim sajnos a mai napig fennállnak. Pszichológia problémáim kezelésében sokat segített a hitem, csak úgy, mint a 4 hónap embertelen körülmények között eltöltött előzetes letartoztatásom túlélésében. 2010. május 14-én az édesapám 60. születésnapjára készültünk a családommal. Élettársammal (M. Lászlóval) és kiskorú gyermekemmel egy budapesti bevásárló központban álltunk meg egy kiegészítő ajándékot venni, ott találkoztam ügyvédemmel is – más ügyben, egy általam követelt számlatartozás okán – egy meghatalmazást aláírni részére. E közben vettek körbe a rendőrök és szólítottak fel, hogy tartsak velük, mert előállítanak. A szüleim vártak a születésnapra, az édesapám, aki a meghurcoltatásomat követően stroke-t kapott, várta a lányát, akit féltett, szeretett. A családom pedig ott maradt – nélkülem – a bevásárló központban. A szüleim és a családom nem tőlem tudhatta meg, hogy nem megyek és elvittek a rendőrök, hanem a hírekből, ugyanis még a rendőrök oda sem értek hozzám a bevásárló központban, a média már tényként lehozta, hogy előállítottak engem és Hagyó Miklóst, valamint L. O.-t. Az elsőfokú bíróság sem látta indokoltnak, hogy előzetes letartoztatásba maradjak, így 72 óra múltán haza engedtek házi őrizetbe. A másodfokú bíróság -, akinek vezetője ma már a kormánypárt által kinevezett alkotmánybíró – érdemi indoklás nélkül módosította ezt előzetes letartoztatásra. Ugyanis azt dr. Szívós Mária bírónő is elismerte, hogy bár semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán felmerült volna bennem a megszökés, összebeszélés, vagy bizonyítékok megsemmisítésének csak a szándéka is, de hátha majd a jövőben felmerül.

 

Visszatérve 2010 évre, amikor is az év májusában először 72 órás őrizetbe kerültem, mint már fentebb kifejtettem előre leszervezett média nyilvánossággal, azért előre leszervezett, mert különben a sajtó nem előbb hozta volna le tényszerű precizitással, hogy őrizetbe vettek, mint ahogy az meg is történt. Újságíró ismerőseimtől azt is tudom, hogy ez minden esetben a nyomozó hatóság részéről ment ki a sajtó felé. A T. Bíróság is tudja, hogy első fokon a bíróság nem látta indokoltnak az előzetes letartóztatást. Jogilag nem is volt az, de ezt már kifejtettem. A Gyorskocsi utcai fogdából, amikor kiengedtek a nyomozást vezető rendőrök félrehívtak a rendőrség épületében, miközben vártam, hogy kiadják a személyes dolgaimat és elmondták, hogy ha terhelő vallomásokat tettem volna, akkor nem kerülök ide.  Azt mondták, ha azt mondanám, amit VÉLEMÉNYÜK SZERINT tudok és HALLANI AKARNAK, akkor nem kezdeményezik az előzetes letartoztatásomat hónapokkal a meggyanúsításom után.  Azt, hogy itt félre hívtak, véleményem szerint Hagyó Miklós és L. O. is látta, hiszen egy előtérben vártuk a személyes tárgyaink kiadását. Hallani nem hallották, ezért is kellett félre vonulnunk, de még látótávolságon belül voltunk. Továbbá a Gyorskocsi utcai fogda kamera rendszere is felvette – és talán ez az egyetlen alkalom, amikor ilyen jogtalan „zsarolásnak” tettek ki és azt kamera megőrizte, alkalom volt több is, kamera nem - amikor a nyomozó amúgy egyéb iránt semmilyen más indokkal nem magyarázhatóan félre hívott a többiektől az előtérben.  Ugye az nem életszerű, hogy a kakaós csiga titkos receptje miatt vonulunk csak mi félre szabadulásom közben. Indítványozom a T. Bíróságtól, hogy a 2010. május 17 –i Gyorskocsi utcai kamerafigyelő rendszer képeit kérje be a rendőrségtől. Abból az általam elmondottak tisztán kivehetőek.

 

2010.06.02.

dr. Kutron. Katalin, dr. M. Réka ügyész,

dr. Vadváriné dr. Gál Éva r.százados

10.02 a kihallgatás kezdete - 10.20.a vége

 

2013. január 17. Horváth Éva vallomása, Kecskemét: Aztán jött az előzetes letartóztatás, ami alatt vallásom miatt hetente tartottak zárka ellenőrzést, tettek megjegyzéseket a könyveimre, öntötték a szemetet a zárka közepére, belekeverve a személyes dolgaimat, hogy takaríts zsidó. A börtön orvosok próbáltak – a tudtom nélkül – bekábítószerezni. Hiszen úgy kezdtek el adagolni Rivotril gyógyszert, hogy arról nem tudtam, nem igényeltem semmilyen bódító, kábító gyógyszert, sőt hangsúlyosan elleneztem, amikor felajánlották. Láttam, hogy néznek ki azok, akiket leszedáltak ott, én ép elmével szerettem volna hazakerülni a családomhoz. A teljesség igénye nélkül a többi fogás, hogy például mindenki kapott reggelit csak én nem, hogy próbálták ellehetetleníteni, hogy a maximum heti 2 x 10 perc korlátozáson belül telefonon tudjak beszélni a családommal, a fiammal, ahogy amikor 54 C fok volt a 4 fős 6 m2-es zárkában, ránk csukták az egyetlen levegőt szolgáltató nyílást, az étkezéshez használt kisablakot a zárkaajtón és még sorolhatnám tovább. Természetesen minden egyes eseményről tanúkkal aláírt jegyzőkönyv van az ügyvédeimnél.

 

Látva, hogy hiszek az ártatlanságomban és vallási hitemet is megőrizve, próbáltam mások felett nem ítélkezve segíteni nekik, rábírni a tanulásra, a saját vallásuk gyakorlására, addigi estleges bűnös életük abbahagyására. Látva ezt adott jogszabályokon belül, igyekezett megóvni engem a nevelőm, elintézni például, hogy kapjak a többiekkel egy időben enni, ahogy az amúgy nekem is járt volna. Próbálta megakadályozni az embertelen és jogtalan atrocitásokat, sajnos sokszor eredménytelenül, de legalább valaki megpróbálta. Látta, hogy bár jogtalanul „szívatnak” elnézést, de más szót nem tudok használni erre, vallásom miatt is, látta, hogy bár fenyegettek. (Például meghallgattam egy jóakarótól azt is, hogy ha továbbra is bejön hozzám a rabbi, a törvényes lehetőségeken belül, nem tudnak esetleg megóvni attól, hogy „leesek” az ágyról és megüssem magam, de mégis vállaltam a hitemet. Mondjuk sokat segített ügyvédeim embersége, hogy minden nap bejöttek hozzám, ezzel is kontrollálva, hogy épségben megvagyok-e, orvosi vizsgálatra, kihallgatásokra teljes bilincsben vittek, mind a gyilkosokat ezzel tályogos – és kezeletlen - sebeket okozva a testemet. Mozgásom indokolatlanul szoros korlátozása miatt, estem - keltem a szállítások közben. Egy alkalommal annyira, hogy baleseti sebészetre is kiszállítottak, mert a járdaszegélybe vertem be a fejemet esés közben a lábbilincsben.  Amikor ezt szóvá tettem a kísérő BV őrnek, akkor azt válaszolta kussoljak, mert úgy veszi megtámadtam és akkor törvényesen rám is lőhet.) Szeretném itt megjegyezni, hogy sosem az elítéltektől és az előzetes letartoztatásban lévő raboktól kellett tartanom. Szóval túléltem, szó szerint túléltem a majdnem 4 hónapot. Sokat sírtam minden nap a gyerekem után, a családom után. Hiányoztak, féltettem Őket nehogy bajuk legyen az értem aggódásban, lefogytam 48 kilógrammra (26 kg-ot) de ezt is túléltem.

 

2010.06.08.

dr. M. Réka ügyész, dr. V-né dr. G. Éva r.százados

09.40. a kihallgatás kezdete - 13.15.a vége

 

2013. január 17. Horváth Éva vallomása, Kecskemét: A másodfokú bíróságon, Dr. Szívós Mária – a kormánypártok által az óta alkotmánybíróvá kinevezett bírónő – tanácsa az elsőfokú döntést megváltoztatva visszahelyezett előzetes letartoztatásba. Ennek részleteit már korábban ismertettem. Akkor még úgy voltam vele, hogy mivel ez jogtalan volt legalábbis a hatályos törvények előzetes letartoztatást meghatározó paragrafusai alapján, biztos ez csak kényszervallatáshoz szükséges próbálkozás volt és a 30 nap letelte előtti kihallgatásomkor tiszta lelkiismerettel válaszoltam minden feltett kérdésre a legjobb tudásom és emlékezetem szerint. Megjegyezendő itt, hogy ez a kihallgatás másodszorra jött össze, mert a VÁDHATÓSÁG ELMONDÁSUK SZERINT VÉLETLENÜL MUNKAIDŐ UTÁN ÉRTESÍTETTE AZ ÜGYVÉDEIMET A MÁSNAP REGGELI KIHALLGATÁSOMRÓL, ÍGY AZOK NEM TUDTAK OTT LENNI. Tehát ezért ügyvédeim tiltakozása okán a furcsa eljárás mód ellen, második neki futásra hallgatott ki az akkor már közvetlen irányítással megjelenő nyomozó ügyészség, de a BRFK és a Fővárosi Főügyészség addig nyomozást vezető rendőrök és ügyészek további aktív közreműködésével.

 

A börtönbe szállításomkor szintén meghallgattam a kísérő rendőrtől, hogy gondoljak a gyermekemre – aki után köztudott volt, hogy sokat sírok, féltem – mert, ha nem működök együtt velük, akkor előfordulhat, hogy állami gondozásba kell vetetni gyermekem a tartós „távollétem„ miatt. Ugye itt már nem voltam férjnél, és még nem voltam újra férjnél, így kiskorú gyermekem egyedüli gyámja voltam. Amikor ezt elmondtam kétségbeesve az ügyvédeimnek, hogy mit mondták, azt mondták ne aggódjak, mert ezt jogilag nem olyan könnyű megtenniük és nem fordulhat elő, hogy erre sor kerüljön. Erre csak azt válaszoltam, hogy az előzetese letartóztatásra is azt mondták, hogy jogilag lehetetlen mégis börtönben vagyok. ANYA VAGYOK, ÉDESANYA, A GYERMEKEM, A GYERMEKEIM A SZEMEM FÉNYEI, A MINDENEM. AZ ÉLETEM, a fiammal állami gondozásába adatással történő fenyegetőzés, számomra nem nyomozat technikai kérdés, hanem a gyermekem életének fenyegetése.

 

A nyomozó, amikor a fiam állami gondozásba adásával, nevezzük így fenyegetett az autóban, arra a felvetésemre, hogy haza fogok menni a 30 nap után, mert ártatlan vagyok és azt maguk is tudják azt felelte „akkor például miért utalta tovább a pénzt egy az egyben a SM System cég, aki a kismama filmet el sem készítette az akkor már élettársam cégének”. Mint ahogy az az eredeti gyanúsításomban is szerepelt. Mondtam, nem utalt tovább semmilyen pénzt senki a férjemnek.  Az Sm System meg kiváltképpen nem. Azt kérdezte, „honnét tudom”. Mondtam, hogy mivel Önök a rendőrség mindent kiad a sajtónak, amikor az újságban olvastam megkérdeztem, hogy volt –e ilyen, csak én nem tudok róla. Azt mondta nem volt. Erre a nyomozó azt kérdte – hangsúlyozom mindezeket autóban hatszemközt ügyvédeim jelenléte nélkül -  , hogy „minek hiszen az élettársamnak, biztos hazudik”.  Mondtam inkább hiszek neki, mint Önöknek, hiszen eddig, amivel megvádoltak azt mind tudatos kitaláció a részükről, mert nem követtem el semmit, de a tényszerű bizonyítékokkal valamiért nem foglalkoznak…. Érveimet én eddig minden estben tényekkel, bizonyítékokkal támasztottam alá, mégsem veszik figyelembe a bizonyítékokat (remélem a bíróság máshogy tesz!!!), még ha azok sok esetben általam nem is befolyásolható dokumentumok. Erre azt kérdezte „láttam –e az élettársam bankszámláját, hogy ennyire biztos vagyok benne, nem hazudik”. Mondtam nem, én hiszek neki, de visszakérdeztem, hogy a nyomozó hatóság vette -e a fáradságot, hogy megnézze a cég bankszámláját mielőtt meggyanúsított ezzel ? Mint kiderült NEM. Az is kiderült, hogy mi mondtunk igazat nem a nyomozó hatóság, nem volt semmilyen átutalás, de annyi fáradságot nem vettek, hogy ennek utána nézzenek a banknál, mielőtt meggyanúsítanak vele. A gyanúsítás megtörténte volt a fontos, a tényeket bemutató bankszámla ellenőrzése már NEM volt az. Megkérdezte tőlem a rendőr, hogy nem félek- e, hogy börtönbe fogok megrohadni, előzetesben és nem látom a fiamat felnőni? Ekkor visszakérdeztem azt is a nyomozó rendőrtől, hogy nem félnek –e, hogy egyszer valaki majd a bizonyítékokkal is fog foglalkozni és kiderül ártatlanul hurcoltak meg engem, meg a családomat. Nem félnek- e, ha ez kiderül, beperlem őket személyiségi jogaim megsértéséért és mindazért, amit velünk tettek, miközben véleményem szerint ha csak egy kicsit is utána néztek a konkrét bizonyítékoknak, akkor tudják, hogy ártatlan vagyok. Azt mondta nem félnek, mert Őket nem perelhetem kártérítésért, csak az Államot. Különben is, ha kiderül, hogy mégsem vagyok bűnös, majd azt mondják, hogy Ők a „rendelkezésekre álló” bizonyítékok alapján a legjobb tudásuk szerint jártak el. Mondtam értem, ezért mellőznek olyan apró bizonyítékokat, mint például egy bankszámla beszerzése, történt-e egyáltalán átutalás, vagy a bérszámfejtő – hivatalos papírom -, amin tényszerűen szerepel, hogy nem kerestem annyit a BKV-nál, mint ahogy az Ők azt állítják, stb. stb. stb. Ebben maradtunk az autóban, mert közben visszaértünk a Markó utcába. Teltek a hónapok, a nyomozók és az ügyészek felém sem néztek, pedig tudtommal elvileg a legszigorúbb kényszerintézkedés alatt minden el kell követni a nyomozó hatóságnak nyomozás előre haladásáért, hogy a kényszerintézkedés a lehető legszükségesebb minimum időnél ne tartson tovább.

 

2010.09.06.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 101.

Dr. Győri György főügyészségi ügyész, dr. D. István r.őrnagy, dr. V-né dr. G. Éva r.százados, N. Gábor r.hadnagy.

10.10- a kihallgatás kezdte – 11.20 a vége

 

2010.09.20.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 107.

Dr. Győri György főügyészségi ügyész, dr. B. Károly, N. Gábor r.hadnagy.

13.40- a kihallgatás kezdte – 15.30 a vége

 

2010.12.08.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész,

12.10 - a kihallgatás kezdte – 12.30 a vége

 

2011.02.03.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

13.29 - a kihallgatás kezdte – 14.50 a vége

 

2011.02.09.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u.

 

2013. április 9. Takács Péter vallomása Mátay-Horváth Éva VI. r. vádlott észrevétele, Kecskemét: Észrevételt szeretnék tenni a most ismertetett ügyészségi beadványra. Az abban szereplő dátumok még mindig nem pontosak. Február 9-én nem volt kihallgatásom a Központi Nyomozó Főügyészségen, azok a jegyzőkönyvek nem akkor készültek. A február 3-ai sem akkor készült, korábban készült, akkor csak átemelték és átmásolták, tehát amit eddig elmondtam ezzel kapcsolatban azt továbbra is fenntartom, csak ugye most reagáltak rá és ezek az időpontok, amiket módosítottak sem a valós időpontok, nem akkor kerültek felvételre, és például február 9-én effektíve nem voltam bent a Központi Nyomozó Főügyészségen.

 

2011.04.20.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. II. em. 206.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész, K. Dezsőné főügyészségi nyomozó

13.15 - a kihallgatás kezdte – 15.48 felfüggesztve

16.03 - folytatás - 18.06 a vége

 

2011.09.14.

Központi Nyomozó Főügyészség, 1066 Bp., VI., Zichy Jenő u. 14. I. em. 105.

dr. Kutron Katalin csop. vez. ügyész,

13.00 - a kihallgatás kezdte – 13.21. a vége

 

2013. január 17. Horváth Éva vallomása, Kecskemét: Elmondom, hogy a nyomozati szakaszban tett vallomásomat több oknál fogva vontam vissza 2011 őszén, amely okokra később részletesen kitérek. A 2010. január és 2010. augusztus hónapjai közt tett nyomozati vallomásom tartalmilag szinte teljesen megegyezik a T. Bíróság előtt most elmondottakkal, azaz a valósággal. Az ezt követő – szintén visszavont -  vallomás szinte teljes egészében nem része a vádnak, illetve a BKV-ügy nyomozati eljárásának sem.. (...)

A nyomozati anyagokból kiderült, hogy nem csak engem nem tartottak fontosnak kihallgatni közel 3 hónapig, hanem senkit sem, aki az eljárásban részt vesz. 2010. augusztus végén ismét elvittek kihallgatásra a központi nyomozó ügyészség épületébe a Markó utcai BV intézetből. 2010. szeptember közepén lejárt volna a 90 napos hosszabbításom.  Ismételten végig hallgattam, hogy ha másért nem a gyerekemért és a stroke-t kapott édesapámért működjek együtt velük, mondjam azt, amit ők hallani szeretnének, hogy haza mehessek a családomhoz, ha nem, tovább maradok a börtönben. Különben is, miután a többiek voltak egy kicsit szintén börtönben – mint pl. a Regőczi úr – egyből együttműködőek lettek és úgy elkezdtek sarat dobálni, hogy az „csak fröcsög” mindenkire, rám is. Tehát tanuljak az Ő példájukból, akik hazamehettek. Gondoljak a gyerekemre, a családomra, akár mit is mondanak az ügyvédek, láthatom, hogy addig maradok előzetesben, amíg nem működöm együtt. Együttműködtem, tényleg hazamehettem. Mint az kiderül a hirtelen teljesen más tartalmú vallomásaimból, és az előzetes letartóztatásom megszűnésének körülményeiből.  Először 30 nap házi őrizetbe kerültem, hogy mint mondták ne legyen feltűnő az egyből szabadlábra helyezésem, majd teljesen megszűnt a kényszerintézkedés és szabadlábra helyeztek. Amikor megjelentünk a kihallgató szobában az ügyészségen, akkor a nyomozást felügyelő – korábban vezető – ügyésznek sírva mondtam, hogy haza akarok menni a fiamhoz a családomhoz, látni szeretném közel 4 hónap után a gyerekemet.  Viszont higgyék el, hogy tényleg nem tudok Hagyó Miklósra olyan terhelő vallomást tenni, amit bizonyítékokkal alá is tudnék támasztani, vagy ténylegesen igaz is lenne. Azt mondta erre, ha jól emlékszem a BRFK-s nyomozók egyike, akiket kölcsön adott a saját szervezetük a KNY Főügyészségnek a további nyomozás ellátáshoz, hogy akkor mehetek vissza és majd a 6 hónaposon találkozzunk. Erre még jobban sírtam, majd az ott jelenlévő ügyész megkérdezte, ha nem tudok Hagyóról, akkor ismerem –e P. L.? Ők úgy tudják igen. Mondtam ismerem igen, de Ő hogy jön a BKV-s ügyhöz?  Azt mondták sehogy, de Őket érdekli, ha mindent elmondok, amit tudok róla és az elegendő lesz számunkra, akkor hazamehetek a családomhoz. Akár nyomozati alkuhoz is elegendő lehet, és ez esetben elfelejthetem ezt az egész ügyet, én is meg a családom is. Mehetek haza, nem kell vádlottnak lennem egy biztos börtönnel járó országos méretű politikai ügyben. Mert ne legyen kétségem, senkit nem fog érdekelni, hogy ártatlan vagyok-e a további nyilvános meghurcolásokhoz.   Mehetek haza, lehetek a gyermekemmel, békén hagyják az élettársamat is. Összeházasodhatunk, ahogy azt terveztük, megszülhetem a régóta tervezett közös gyermekünket. (..)

Ahogy azt már számtalanszor elmondtam nekik, hogy miért akarok haza menni. Mondtam rendben elmondom, amit tudok. Felelek, amire szeretnék, de mivel Ő az MSZP egyik „nagyágyúja” így kérem, hogy védett tanú lehessek majd, ha oda kerül a sor. Mert ugyan túl sok mindent nem tudok mondani róla, de ha elmondom, félek, azzal másokat magunkra haragíttok. Akkor is, még ha az amúgy vádemeléshez stb. nem elég esetleg nekik ellenük, amit tudok.  Mondták rendben, Ők megvédenek engem és a családomat is. Elkezdtünk beszélgetni, lejárt a BV kikérési időm, így még egy közeli (majd sok - sok másik) időpontra visszahívtak. Ekkor már hirtelen láthattam a fiamat és az élettársamat is. Akiket ebédidőben beengedtek hozzám a kihallgatást megszakítva, hogy együtt együnk.  Ezzel nagyon boldoggá tettek, de amikor vége volt még jobban szenvedtem a hiányuktól, de legalább, majd 4 hónap után láttam a fiamat.  Azon voltam, hogy minél hamarabb újra velük lehessek. (...)

Aztán megint csend, majd azzal jöttek az ügyészek, hogy minden rendben, de még kellene mégis csak BKV-ban is mondanom egy –két terhelő dolgot, amiről tudok, vagy az is jó, amiről esetleg hallottam. Mondtam nem tudok konkrétumokat, maximum azt tudom elmondani, amit a sajtóban már olvastam, vagy amit másoktól pletykaszinten hallottam, de nem tudom ezek igazak-e. Azt mondták nem baj, mondjam csak. Megjegyzem azt is, az eredeti jegyzőkönyvekből is látszania kell, hogy sok esetben a tényleges kihallgatáskor ügyvédem korábban távozott, mint a meghallgatás véget ért volna, azaz tiltakozni, ha kellett, vagy szeretett volna, sem tudott. Mivel ez esetekben a kihallgatásom ügyvéd jelenléte nélkül zajlott. MEGJEGYZEM, SEM FIDESZES POLITIKUSOKRÓL, SEM FŐVÁROSI SZDSZ-es POLTIKUSOKRÓL NEM KÉRDEZETT A VÁDHATÓSÁG AMENNYIBEN EMLÍTETTEM IS ŐKET,  NEM MUTATTAK ÉRDEKLŐDÉST AZ ÜGYÉSZEK NEM MSZP POLITIKUSOK IRÁNT. EKKOR MÁR DEMSZKY GÁBORRA SEM VOLTAK KIVÁNCSIAK. IGAZ 2010 ŐSZÉN MÁR TARLÓS ISTVÁN VOLT A FŐPOLGÁRMESTER, akit Demszky úr korábban sajtó nyilatkozataival láthatóan támogatott ebben.